Navigáció Tartalom Ausztria címszavakban

Jó borok garanciával

Ausztria a világ bortermelésének csupán egy százalékát adja. Az osztrák borok az elmúlt két évtizedben mégis kiváló nemzetközi hírnévre tettek szert. Az osztrák borok erősségei közé tartozik a minőség, a sokszínűség és a regionális szőlőfajtákon alapuló identitás, például a zöld veltelini vagy a zweigelt esetében.

Borkóstoló / Weinberg Falkenstein © Österreich Werbung / Peter Burgstaller
A borászat Ausztriában továbbra is rendkívül elaprózott és strukturált. A ma működő borászatok többsége tradicionális gazdaságból alakult ki és megközelítőleg a fele öt hektárnál kisebb területen foglalkozik szőlőtermesztéssel. Nagy mennyiségű bor így ezen a vidéken nem állítható elő. Ez a kereskedelemben és az exportnál gyakran hátrányt jelent, amelyet az úgynevezett „DAC”-k (Distructus Austriae Controllatus), vagyis a védett származási helyek létrehozásával próbálnak ellensúlyozni. Érdekes azonban, hogy éppen ennek az elaprózottságnak köszönhető a borászélet sokszínűsége és a borok egyedi jellege is. Másként fogalmazva: az osztrák borok nem tekinthetőek tömegterméknek, mivel minden egyes bor magán viseli készítőjének egyedi kézjegyét. Mindeközben a bortermelés, mint ágazat rendkívüli népszerűségnek örvend az országban, ami köszönhető a gazdasági fellendülésnek, a nemzetközi sikereknek, de akár a borkészítéshez kapcsolódó kortárs építészeti alkotásoknak is.
 
Nagyon kevés olyan bor van, amit nem találunk meg Ausztria bortérképén. A könnyű, száraz fehérbortól az erőteljes, testes vörösborig ugyanúgy fellelhetőek nemes édes borok a pikáns-elegáns pezsgők vagy akár habzóborok.  A választék nem csak széles, de kiváló minőségű is egyben. Fontos tudni, az osztrákok a bor tekintetében kifejezetten hazafias lelkülettel rendelkeznek, amit az értékesítési számok is alátámasztanak. Az Ausztriában készülő borok csaknem három negyedét az osztrákok maguk fogyasztják el.
 
Ausztria szerencsésnek mondható abból a szempontból, hogy az éghajlati viszonyok ideálisak a bortermeléshez. Az ország egy úgynevezett „cool climate” bortermelő zónában fekszik, amelyben mind a négy évszak kiteljesedik, és jelentős különbségek vannak a nappali és éjszakai hőmérsékletek között. Ez egyrészt kedvez az aromák kifejlődésének, vagyis gyümölcsös és ízletes borokat eredményez, másrészt növeli a savképződést a fehérborok és a csersavtartalmat a vörösborok esetében. Ideálisak a feltételek tehát a friss és gyümölcsös borok készítéséhez, amik önmagukban vagy akár ételek kísérőjeként is nagyszerűen megállják a helyüket.
 
Ausztria alapvetően a fehér borok hazája. A teljes szőlőtermő terület két harmadán fehér szőlőfajták találhatók. A borok zászlóshajójának a zöld veltelini (Grüner Veltliner) számít, amely az egykori „mostohagyerekből” igazi „mintatanulóvá” fejlődött. Elsősorban biztos és magas terméshozamának köszönhetően vált népszerűvé. 1980-ig főként folyó borként tekintettek rá és előszeretettel palackozták úgynevezett „Doppler” palackba, ami az osztrákok megnevezése a 2 literes magnum palackra. Időközben azonban felfedezték, hogy a zöld velteliniből – megfelelő hozamkorlátozás mellett – kitűnő, sokszínű és hosszú életű borokat lehet készíteni. Ez a szőlőfajta Amerikában is nagy népszerűségre tett szert. Friss, borsos-fűszeres aromájával, talán a legjobban tükrözi az osztrák bortermelés sajátosságait. Itt az egyszerűség kedvéért csak „grooner”-nek nevezik.
Az élmezőnyben található még a rizling: ebből a mennyiséget illetően jóval kevesebb terem ugyan, de minőségüket tekintve az osztrák rizlingek a Németországból és Elzászból származó társaikkal együtt a világ élvonalához tartoznak. Mindenekelőtt a Wachau, Kremstal, Kamptal és Traisental köves talaján termő, egészen későn szüretelt szőlőből készülő borok ragyognak ki ásványosságukkal és finom sárga- és őszibarack aromájukkal. A legjobbak akár több évtizeden át is eltarthatóak, miközben még tovább fejlődik a komplexitásuk.
 
Stájerországban a sauvignon blanc vált az egyik vezető szőlőfajtává. Ez a nemzetközi viszonylatban is rendkívül elterjedt szőlőfajta igazán illatos és gyümölcsös bort ad, speciális fekete ribizli tónussal. Az aperitifként előszeretettel fogyasztott sárga muskotály és a rózsaszirmok illatát idéző tramini szintén a kedvelt fajták között található. Jól érzik magukat itt a különböző burgundi fajták is, köztük a fehér burgundi, a szürkebarát és chardonnay, habár ez utóbbit elsősorban kis tölgyfahordókban érlelik. A regionális specialitások közé tartozik a zierfandler és a rotgipfler, amelyek egyes magyarországi területeken kívül csak a Bécstől délre található termálrégióban teremnek.
 
Míg az osztrák fehérborok komoly hagyományokkal rendelkeznek, addig a vörös borok története meglehetősen fiatal. Időközben a régióra jellemző szőlőfajták, mint például a zweigelt, a kékfrankos és a st. Laurent, vagy a nemzetközileg is elterjedt pinot noir, merlot, syrah vagy cabernet sauvignon is olyan magas minőségű borokat adnak, hogy számos borásznál pillanatok elfogy belőlük a készlet. A borkedvelőnek ezt követően türelemmel kell lennie, hiszen ezek a borok érett struktúrával és harmonikus ízvilággal hálálják meg, ha néhány évig még érlelődhetnek a palackban.
 
Ugyanez vonatkozik a nemes borokra is. Az úgynevezett „édes arany” csak világ néhány helyén terem úgy, mint az ausztriai Burgenlandban. A Fertő tó körüli éghajlati viszonyok kifejezetten kedveznek a botrytis cinerea, a nemes penész elterjedésének. Ez átlyukasztja a szőlőszemek héját, amely a víz elpárolgásához és a cukortartalom megemelkedéséhez vezet. Ennek a folyamatnak az eredményeként készülhetnek az úgynevezett aszúborok.  Bár ezeknek a nemes édes boroknak magas az ára, de az exportpiacokon nagy irántuk a kereslet.
 
Nem hiányozhatnak a felsorolásból az osztrák borvidékek kedvelt habzóborai sem. A gyümölcsös frizzantéktől, mint a nyugat-stájer schilcher, a nemes, kézzel rázott pezsgőig  minden megtalálható a palettán. A hagyományőrző pezsgőkészítők, mint a Kattus vagy Schlumberger (1842-ben alapítva) mellett elsősorban a vincellérpezsgők és habzóborok azok, amelyek változatossá és élettel telivé teszik a piacot.

Vissza a többi cikkhez