Navigáció Tartalom Ausztria címszavakban

Stájerország: klapotetz szélkerék

Stájerország három borvidékkel is büszkélkedhet. A tartomány délkeleti, déli és nyugati vidékein termelnek borokat.

 © Steiermark Tourismus, Harry Schiffer
Bad Radkersburgtól a Hartberg vidékig terjed a délkelet-stájer borvidék, amely több mint 40 vulkánjának köszönhetően egykoron igen mozgalmas és forró napokat élt át. Egyes hegyeket ma már igen nehéz megtalálni, de akad köztük olyan is, amelyet nem lehet nem meglátni. Ilyen például a Kegel hegy, tetején a Riegersburg várral. A költő Reinhard P. Gruber a nyugat-stájer emberek megfigyelése közben arra a következtetésre jutott, hogy itt bizony a tökmagolaj, a schilcher bor és a vagdalt hús gondoskodik a régió olajozott működéséről. És senkit sem ismer, aki berozsdásodott volna. Az osztrák bortörvény szerint a schilcher egy védett kifejezés a rozéborra, amelyet kék wildbacher szőlőből készítenek. Délen mesés táj fogadja a látogatót. Szelíd dombhátak hullámzása, ameddig csak a szem ellát. Jegenyefák és gesztenyefák árasztanak délies hangulatot. A szőlőskertek csendjét pedig a stájer szélmalom, a „klapotetz” hangja töri meg.
 
Stájer szélkerék
Az elsősorban a dél-stájer borvidéken elterjedt klapotetz tulajdonképpen egy speciális madárijesztő: a tengelyből és lapátokból álló szélkerék ritmikus kerepeléssel hivatott elkergetni a madarakat a szőlőskertből. Számos Klapotetz származik Erich Silberschneider műhelyéből. Az eichberg-trautenburgi borász 42 éve készít kereplőket. „Még a nagybátyámtól tanultam ezt a mesterséget és azóta is gyakorlom” – meséli Silberschneider büszkén. Egy hagyományos Klapotetz összesen hat különböző fajta fából készül. Az egyes fafajták keménységüktől és hangképzésüktől függően más-más helyre kerülnek, más-más szerepet töltenek be. A cseresznyefa például igazán különleges hangot bocsájt ki – valószínűleg még az ultrahang tartományban is – amelyet a madarak nem kedvelnek. Ezért a hangért felelős falapokat cseresznyefából készítik. A kőrisfa rendkívül kemény fának számít ezért ideális a verőlécekhez, amelyek a cseresznyefalapokat megszólaltatják. Az akácfa például rendkívül tartós és szívós fa, amely így ideális választás a klapotetz tengelyéhez. A szélkerék mérete többnyire egy méter és a kereplő végére gyakran helyeznek egy nyaláb nyírfaágat ellensúlyként és széljelzőként. A szélkerekek nincsenek kint egész évben a szőlőskertben. A hagyományok szerint július 25-én állítják fel a kereplőket és Mindenszentek napján (november 1-én) vagy Márton napon (november 11-én) bontják le ismét. Az első írásos emlék a klapotetzről 1797-ből származik. 2010-ig a Demmerkogelen állt a legnagyobb klapotetz, ez 16 méter magas volt és 6 tonnát nyomott. 2010-ben azonban újabb rekordot állítottak fel. A stájerországi Schlossberg településen egy 19 méter magas és 25 tonnás klapotetz magasodik.

Vissza a többi cikkhez