Navigáció Tartalom Ausztria címszavakban

Ételek saját történettel

A regionális specialitások mellett az osztrák étlapon számos étel található, amely az egykori monarchia különböző országaiból származik. Gyakran maguk az osztrákok sem tudják, honnan származik kedvenc ételük.

Palacsinta © Österreich Werbung / Eisenhut & Mayer
Az osztrák konyha
A sokszínű osztrák konyha mind a mai napig magán hordozza az egykori nagy monarchia nyomait. Mindenek előtt Bécs számított akkoriban a kulináris élmények és irányzatok nagy olvasztótégelyének. A Magyarországról, Csehországból, Szlovákiából, a Kárpátaljáról, Lengyelországból, Horvátországból, Triesztből vagy a mai tartományokból Bécsbe érkező letelepedők magukkal hozták hazájuk receptjeit, amelyekből az osztrák konyha átvette a legjobbakat.

Gombóc és palacsinta
A cseh szalvétagombóc manapság legalább olyan kedvelt, mint édes rokona, a gőzgombóc. Ezt a közkedvelt desszertet – amelyet laktató volta miatt gyakran főételként is fogyasztanak – a legtöbb esetben ízletes szilvalekvárral töltik meg, majd mák és cukor keverékével meghintve szolgálják fel. A cseh gőzgombóctól mind a mai napig mindössze annyiban különbözik az ausztriai változat, hogy jóval nagyobb. Mivel a mai Csehország jelentős része egykoron a monarchiához tartozott, nem csoda hát, hogy az ott szokványos édességek nagy része, mint például a túrós kalács, a cseh bukta, a szilvás táska, a mákos nudli és a túrógombóc, felkerült a monarchia étlapjaira. A közkedvelt, legtöbb esetben gyümölcslekvárral vagy túróval töltött palacsinta vándorútja jóval hosszabb volt. Az eredete a francia crêpe-re vezethető vissza, amely Románián keresztül érkezett Magyarországra és vált a ma is ismert palacsintává, hogy aztán később meghódítsa Ausztriát is.  

Ízletes főételek
A konyhaművészet tekintetében a zsidóságnak is maradandó hatások tulajdoníthatóak. Kelet-Galíciából származik például a „gefilte hal”, az osztrák ínyencéttermekben oly kedvelt kocsonyás ponty elődje. Minden valószínűséggel a „Beuschel” is zsidó eredetre vezethető vissza. Ezt állítja mindenesetre a többszöri díjnyertes, osztrák szakács Ewald Plachutta és a gasztronómiai kritikus Christoph Wagner, akik már régóta foglalkoznak az osztrák konyha történelmével. A „Beuschel”, a köznyelvben használt kifejezés a marha tüdejére és fogyasztható belsőségeire, amelyből ízletes főételt készítenek és a legtöbb esetben szalvéta- vagy zsemlegombóccal szolgálnak fel.

Bécsi specialitások
Maguk a bécsinek tartott desszertek, az almás- és túrós rétes is bevándorolt ételnek számít. Ezek az eredetileg török desszertek Magyarországon keresztül érkeztek Bécsbe. Emellett szintén a törököknek köszönhető a kifli, a kávé és számos fűszer, valamint a kukorica is, amelyet a XIX. századig „törökbúzának” hívtak és „törökkását”, vagyis polentát készítettek belőle.  

Az olaszok „dinsztelt húsa” szolgáltatta az inspirációt a bécsi tányérhúshoz, míg Szerbiából származtatható a rizses hús és számos grillétel. A híres bécsi szelet származása azonban mind a mai napig tisztázatlan. Hihetőnek tűnik az a magyarázat, miszerint az étel eredete a bécsi rántott csirkére vezethető vissza, amelyet hasonló módon készítenek és már a XVI. században panírozva és olajban kisütve készítettek.  

Csigák
Zárásként egy igazi kuriózum: ki ne esküdne meg rá, hogy a csigák francia eredetű ínyencfalatok? Ez azonban nem így van. A XVIII. században a csigák csaknem alapvető élelmiszernek számítottak Ausztriában. A csigákat gombóchoz, tésztához, salátához és különböző tojásételekhez használták fel, vagy megsütötték, esetleg kolbászt csináltak belőlük. Akinek ezektől a gondolatoktól felfordulna a gyomra, nem árt megemlíteni, hogy a csigáknak potencianövelő hatást tulajdonítanak – legalábbis egy stájer mondás szerint.