Navigáció Tartalom Ausztria címszavakban

Bécsi kávéházi kultúra

A bécsiek úgy tartják, hogy 1683-ban a törökök sikertelen hadjáratát követően zsákmányolt kávébabbal került a városba a különleges ital. A kávéfogyasztás elterjedésében pedig nagy szerepet játszott a császári udvar egyik kémje, aki 1685-ben megalapította az első bécsi kávéházat.

 © Österreich Werbung/Lammerhuber

300 évvel később a kávéház már valóságos intézménynek számít, amely sehol máshol a világon nem fellelhető: a bécsiek igazi kultúrát teremtettek a kávéfogyasztásból és különleges életérzéssé magasztalták a kávéivást. A kávéház otthonos légkörével már a belépéskor elkényezteti a látogatót. Plüssborítású padok a márványasztalok körül, egyszerű tonettszékek a parketten és lágy fényekkel játszó tükrök a falon. A berendezés teszi a kávéházakat igazán egyedivé és pompázatossá. A használt jelleg, valamint a sötét tónusok teremtik meg azt, amire egy kávéháznak a legnagyobb szükséges van: a légkört.

A rendelés mint belépőjegy

Helyet foglalunk egy széken és egy pillanatra kilépünk a mindennapi rohanásból. A belépőjegy ide már generációk óta egy csésze kávé. Választunk egy rövid feketét, egy cappuccinot vagy egy melange-ot – és ez csak néhány a számtalan specialitás közül – majd teljes nyugalomban átadjuk magunkat egy kedvelt elfoglaltságunknak: átlapozhatjuk a felkínált újságok egyikét, olvashatjuk a magunkkal hozott könyvet, internetezhetünk az ingyenes wifi kapcsolatnak köszönhetően, Istenről és a világról beszélgethetünk, vagy akár üzletet is köthetünk. Egyes kávéházakban a császári és királyi időkre emlékezvén kártya és biliárdasztal csábít játékra. A bécsi kávéház így egy „meghosszabbított nappali”, amelyben ugyan nem otthon vagyunk, de nem is a friss levegőn. Egy ideális hely olyan embereknek, akiknek az egyedülléthez is társaság kell.

 

1900 környékén írók és költők egy köre kávéházi irodalmárokként vonultak be a történelembe: ők nemcsak beszélgetésekre használták a kávéházat, ott rendezték be munkahelyüket is. Egyikőjük, Peter Altenberg például törzskávézójának címét tűntette fel a névjegyén mint lakcím és postai cím – a Café Central cserébe egy emlékművet állíttatott neki. Az írók mellett a zeneszerzők is felfedezték maguknak a kávéházat: az idősebb és fiatalabb Johann Strauß több új művét is itt mutatta be, valamint Mozart és Beethoven is előszeretettel használta a kávéházat darabjai népszerűsítésére.

A kényeztetés kötelező program

A bécsi kávéházak különlegességei közé tartozik a kiszolgálás is: a kora reggeltől egészen éjfélig tartó nyitvatartási idő ámulatba ejtő. Ehhez jön a személyzet: pincérek, akiket a vendégek „Herr Oberként” hívnak az asztalhoz, és akik a rendelést egy ügyes szójátékkal és bécsi szívélyességgel köszönik meg. Nem szabad megfeledkezni a kényelmes ülőalkalmatosságokról és az édes vagy pikáns falatkákról sem, amelyek széles választéka igazán kellemes hellyé varázsolják a kávéházakat. A napi kínálat mellett igazi klasszikusnak számít a virsli mustárral vagy a különböző szendvicsek.

Minden kávéház különlegesen nagy hangsúlyt fektet a desszertekre. A legtöbb esetben ezek saját készítésű finomságok, gyakran féltve őrzött házi receptek alapján: ilyen például a Café Sperlben kapható „Sperl-szelet” vagy a Café Alt-Wien házi tortája. A Café Korb, amelyet az 1950-es évekből származó eredeti berendezése miatt értékelnek oly nagyra a látogatók, szolgálja fel a város legjobb almás rétesét. A Café Hawelka ezzel szemben patinás légkörrel és szecessziós berendezéssel kápráztatja el a vendégeit és specialitását, a szilvalekváros buktát csak 22.00 órakor szolgálja fel, az elkészülés után azonnal, forrón.

 

Teljesen mindegy, hogy miért mennek a bécsiek kávéházba – pihenni, szórakozni, enni valami finomságot, olvasni vagy társalogni – mindig profitálnak belőle: a kávéház egy életelixír – minél tovább marad valaki, annál jobban hat.


Bécsi kávéházi klasszikusok – válogatás


Café Hawelka

Café Landtmann

Café Sacher

Café Central im Palais Ferstel

Café Goldegg

Café Sperl

Café Dommayer

Café Korb

További bécsi kávéházak