Navigáció Tartalom Ausztria címszavakban

Textilművészet: kékfestés

A kékfestés alakította a XVII. század európai textiltörténelmét – több ezer manufaktúra nyitotta meg kapuit. Napjainkban ezt az eljárást már csak egy műhelyben alkalmazzák Burgenlandban, ahol minden ősrégi, kivéve az ötleteket. Mindez természetesen a hagyománykövetőket ugyanúgy örömmel tölti el, mint a kreatív fiatalabb nemzedéket.

Blaudruckerei Koó © Koó

A burgenlandi Steinbergben, Eisenstadtól félórányi autózásra áll egy hosszan elnyúló, fehér ház, sötétkék ablaktáblákkal és ajtókkal. Aki ide belép, azonnal megérzi a festékes kád ósdi, földdel keveredett illatát. Ebben a kádban oldják fel az indigót – amely nevében hordozza származási helyét, Indiát, és amelyet egy trópusi cserjéből nyernek – mésszel és vízzel vegyítve. A földbe süllyesztett kádakban az oldat felszíne titokzatos kékesfekete színben fénylik; alatta még egy világossárga és egy barna réteg sejlik fel. A jól ismert kék szín csupán akkor alakul ki, miután az oldat érintkezésbe lép az oxigénnel. Amikor a textíliát belemártják a színezőfürdőbe, a mintát már rányomtatták, tehát a kékfestés negatív eljárással jön létre.

Amilyen átláthatatlanul tükröződik a kádban álló oldat, olyan ismeretlenek és kifürkészhetetlenek az előállítási módok is. A recepteket generációkon keresztül adják át kizárólag egymásnak a családtagok. A recept egyik részét az oldat összetevői, a másikat a gátlószer teszik ki. Ez utóbbi egy fénylő türkizszínű elegy vagy régebben méhviasz, amely felvitelét a kelmére korábban fa dúcokkal végezték. A fából faragott dúcokat később kiszorították az alakos rézszegekkel és -huzalokkal kivert formák. A gumiarábikum, pigmentek, agyag és víz mellett létezik számos titkos összetevő, amelyek a sikeres nyomáshoz szükségesek. A pamutszövet azon területeit, amelyet fehéren akarnak hagyni, gátlószerrel vonják be, majd a szövetet a festékkel teli kádba mártva kékre színezik. Azokon a helyeken tehát, amit a viasz nem fedett, a kelme kék színűre festődik. Minél többször ismétlik meg ezt az eljárást, annál sötétebb kék színt kapnak.

A Koó család különösen nagy becsben tartja közel kétszáz éves munkagépeit, mindazonáltal szívesen ötvözi a hagyományos eljárásokat a merészebb újításokkal. Termékeik – specialitásuk a kétoldalt nyomott anyag – világszerte megcsodálhatóak a kékfestő piacokon és múzeumokban. Munkáik nagyban ösztönzik az együttműködést feltörekvő, kreatív fiatalokkal és divatiskolákkal. Szívesen kísérleteznek olyan anyagokkal, mint a selyem, a pamut, vagy a lenvászon. És persze hatalmas büszkeség tölti el őket, amikor látják, hogy egy japán-osztrák divattervező pár újonnan piacra dobott, kékfestéssel nemesített bőrcipő-kollekciója sikert sikerre halmoz New Yorktól Tokióig, és még mielőtt eljutna a cipőboltokba, már el is adták a teljes készletet.

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK:

Koó kékfestő üzem
Eredeti, kézzel festett burgenlandi indigó kékfestés. Vezetett tárlatok az 1921-ben alapított üzemben.

Kékfestő cipők
A Rosa-Mosa osztrák-japán divattervező duó újraértelmezte a kékfestésben rejlő szépségeket.