Haydn zenei alkotómunkája

Joseph Haydn szorgalmas és termékeny művész volt: több mint 1200 művet hagyott maga után. Kompozícióinak csak töredéke maradt fent eredeti kéziratban, többsége másolatok, valamint egykorú nyomtatványok formájában maradt meg az utókorra. Szerzeményeit a holland zenetudós, Anthony van Hoboken (1887–1983) rendszerezte, és ma is az ún. Hoboken-jegyzékként ismerjük.

A mester bőséges életműve többek között 107 szimfóniát (Búcsúszimfónia („Abschiedssymphonie”), Medveszimfónia („Die Uhr”), Üstdob-szimfónia („Mit dem Paukenschlag”), 24 operát és színpadi művet („Acide e Galatea”, Aki hűtlen, pórul jár („L'infedeltá delusa”,), „Orlando Paladino”, „Armida”), 14 misét (Nelson-mise („Nelsonmesse”), Teréz-mise „Theresienmesse”), oratóriumokat (Teremtés „Die Schöpfung”, az Évszakok („Die Jahreszeiten”), szólókoncerteket, kamarazenét, zongoraműveket, kórusműveket tartalmaz.

Haydnt a klasszikus szimfónia és a vonósnégyes atyjának, valamint a zongoraszonáta és -trió megújítójának tekintik. Haydn zenei humora talán erőteljesebb és elismertebb, mint bármely más zeneszerzőé. Ennek egyik ékes példája a Nr. 94 Üstdob-szimfóniában lévő hirtelen ütésszerűen hangos akkord.

Haydn korai műveit még a barokk zenei stílusjegyek jellemzik. A „Sturm und Drang” időszakában zenéje bővelkedik díszes akkordokban, hirtelen átmenetekben és érdekes moll-harmóniákban. 1781/1782-től Haydn élénk zenei párbeszédet folytat Mozarttal. Egymást egyenrangú mesterként ismerik el, barátságot kötnek és tanulnak egymástól.

Az 1790-es években Haydn, angliai útja hatására olyan csak rá jellemző stílust fejleszt ki, amely példátlan sikereket hoz számára. Ehhez osztrák és horvát népi (vagy kitalált pszeudo-folklorisztika) anyagot használ. Ez a stílus szinte minden későbbi művében hallható, például a tizenkét londoni szimfóniában.

Mozarttal és Beethovennel együtt Joseph Haydn a bécsi klasszikusok közé tartozik, kései művei viszont már a romantika jegyeit viselik magukon.