Haydn az Esterházy-család szolgálatában

A legnagyobb magyar hűbérbirtokon Haydn gazdáit mindenhova elkísérte, így 1768-tól az eszterházai (ma: fertődi) nyári kastélyban is tevékenykedett.

I. Esterházy Miklós (1714–1790) 1762. május 17-én lépett fivére, Pál Antal örökébe. Ő lett Haydn ura és zenéjének élvezője majd 30 évig. A herceg nevében szereplő „Fényes” jelző arra utal, hogy szívesen áldozott pénzt nagy eseményekre és különleges ünnepélyekre. Johann Wolfgang Goethe autobiográfiájában „Esterházy tündérbirodalmat” említ.

I. Miklós páratlan, hozzáértő és nagylelkű mecénás volt, a sok nélkülözés után végre biztos állást kapott Haydn pedig az Esterházy-herceg harmadik legjobban fizetett „házi tisztjévé” vált, rangban a birtokkezelő és az orvos után. Ez egyrészt tisztségének jelentőségét mutatja, másrészt azt a nagy elismerést is, amelyet Haydn tehetségével vívott ki magának. A komponista a következőképp jellemezte akkori életét: "Hercegem minden munkámmal elégedett volt, megnyertem tetszését (...) el voltam zárva a világtól (...) és úgy kellett eredetinek lennem.”

Haydn gyakran látogatott Bécsbe, ahol többek közt Mozarttal is találkozott annak lakásában (pl. 1785-ben), a mai Mozart-házban, és Mozart hatására belépett a szabadkőművesek társaságába („a helyes látásmód érdekében”).