Lélekmasszázs

A kelet-tiroli Villgratental

Csupán a patak monoton csobogása kíséri a pillantást az égre. Az élet apró örömei – gondolná az ember –, de a csillagos ég, a tiszta levegő és a csönd együttes összhatásában az átlagos városi embernek bizony igen ritkán lehet része. Csak az ilyen, mindentől távol eső völgyek, mint a kelet-tiroli Villgratental szolgálhatnak ehhez hasonló, a természet alakította élményekkel. Ami a csillagos ég látványától elszokott városiaknak egy ritkaságszámba menő, feledhetetlen élményt jelent, a völgy lakói számára időtlen idők óta a mindennapokat jelenti.

Távoli városok és zseniális találmányok
A forgalmas városoktól távol élni egykoron egy dolgot jelentett: szegénységet. A gyümölcsöző és jó termőföldet jelentő helyeket már mindenütt birtokba vették, de itt fent, 1400 méteres magasságban is akadt számos szabad terület, amely megművelésre várt. A zord éghajlati tényezők olyan emberekké formálták az itt élőket, akik keményen dolgoztak, mindent feldolgoztak és újra felhasználtak, gyakorlatilag nem termeltek szemetet és olyan zseniális találmányokat ötlöttek ki, mint például a különböző eszközök szállítására használt kötélpályás felvonó. Az évek lefolyását, az ünnepeket és különleges napokat az időjárás és az egyházi naptár határozták meg.

Később a bányászsegély és az útépítési támogatás bevezetése véget vetett a szegénységnek. Egy nyolcszáz főt számláló falura, amely századokon keresztül önállóan gazdálkodott, ahol a gazdák minden házban maguk köpülték a vajat és a lakosok a legkeményebb időjárási viszontagságok között is büszkén állták a sarat, ezáltal jóval kényelmesebb idők köszöntek. Az áldásnak azonban volt egy negatív oldala is. Hirtelen megtörtént az, ami korábban teljesen elképzelhetetlen lett volna: az eszközöket nem cserélték ki újakra, a kötélpályák tönkrementek, az építőanyagok újrahasznosítása elmaradt és a boltok hűtőpultjában papírdobozokban állt a becsomagolt tej, olyan tehenekből fejve, amelyek akár több száz kilométerre onnan legelésztek.

A villgratiak kincse
Amikor kitalálták, hogy az északi települések mintájára itt is síparadicsomot hozzanak létre, a villgrátiak kissé későn kaptak észbe. Nem leltek befektetőre, aki a tömegeket vonzó síterületről képzelgők álmát osztva, pénzt fektetett volna ezen üzleti vállalkozásba. Nagy volt a csalódottság és sok időnek kellett eltelnie addig, amíg a villgratiak hajlandóak voltak a kincsről, amely völgyükben rejtve maradt, fellebbenteni a fátylat. Az ötlet ismét néhány zseniális villgrati ember fejéből pattant ki. Alapítottak egy honápolással foglalkozó egyesületet, majd fáradtságos és aprólékos munkával felújítottak különböző régi eszközöket, egy malmot és egy egész fűrészüzemet, amelyet a közeli patakvíz erejének felhasználásával működtetnek. Az önálló gazdálkodás és a természet összhangjának hatására új alkotások jöttek létre, melyek egyedülálló különlegességét bizonyítja, hogy Európa minden részéről csodájukra járnak.

Korszerű építészet
Az elmúlt években a modern építészet is egyre nagyobb szerephez jutott. Modern, mivel figyelembe veszi a környezetvédelmet és a vidék építészeti hagyományait, amire remek példa az 1600 méter magasan fekvő vadromantikus menedékház, a Kalkstein. Egy ínyencéttermet is nyitottak egy igazi parasztházban, ahol családias hangulat és igazi helyi ízek várják a betérőket.

Erőt meríteni Innervillgratenben
Mára a legtöbb villgrati megértette, hol található az igazi luxus, a völgy igazi kincse. Aki két hetet eltölt itt, az igazi lelki masszázsban részesül, mert a környék csendes és nyugodt, mert a mező, a széna, a virágok illata belengi a völgyet, mert itt még számos egyszerű aprósággal találkozunk , amely másutt már rég eltűnt. Két hét villgrati kikapcsolódás után a túlhajszolt városiak is kényelmesen és pihenten dőlnek hátra erkélyükön és elégedett pillantással tekintenek a völgyre, miközben ismét dönteni tudnak lényeges és lényegtelen között, erőt merítenek az élet fontos dolgai számára , miközben a csillagokban gyönyörködnek, a megannyi fényes csillagban.