Navigáció Tartalom Ausztria címszavakban

Alpesi hagyományok

Aki azt feltételezi, hogy Ausztria hegyei egy zárt világot rejtenek, az bizony téved. Az itt lakók mindig is élénk kapcsolatban álltak más régiókkal és kultúrákkal.

Berliner Hütte in the Zillertal Alps © Österreich Werbung/Peter Burgstaller
Berliner Hütte in the Zillertal Alps © Österreich Werbung/Peter Burgstaller
Grossglockner High Alpine Road © Großglockner Hochalpenstraße
Grossglockner High Alpine Road © Großglockner Hochalpenstraße
Krimml Waterfalls in SalzburgerLand © OeAV Sektion Warnsdorf/Krimml
Krimml Waterfalls in SalzburgerLand © OeAV Sektion Warnsdorf/Krimml
Már Nyugat-Ausztria magashegyi vidékeinek első telepesei is előnyben részesítették a hegyek magasabban fekvő, nehezen megközelíthető fennsíkjait, amelyek jóval vonzóbb élethelyet kínáltak, mint az akkoriban még mocsaras, úttalan és kőomlásokkal tarkított völgyek. A leküzdhetetlennek vélt hegyeket tehát már a történelem korai időszakában is meghódították az emberek, és élénk kereskedelmet folytattak egészen a mediterrán térségig. A legjobb példa erre az 1991-ben megtalált jégbefagyott ember, „Ötzi”, akit 3200 méteres magasságban, az Ötztali-Alpok gleccserébe fagyva találtak meg, és aki 5300 évvel ezelőtt már kereskedői tevékenységet folytatott a Garda-tó körül elterülő régióban.
 
Ahogy „Ötzi” a különböző völgyek és vegetációs szintek között mozgott, úgy maradhattak fent mind a mai napig az alpesi élet féltve őrzött hagyományai. Ezek többnyire szoros kapcsolatban állnak az állattartással, amely kezdettől fogva az itt letelepülők egyik legfőbb elfoglaltsága és megélhetési forrása volt. Az állatok alpesi legelőkre történő fel- és lehajtása ennek megfelelően az egyik legélettelibb hagyomány, amely Ausztria alpesi régióban fennmaradt. Kora nyáron, pünkösd környékén a pásztorok és gazdák felhajtják az állatokat a havasi legelőkre, ahonnan a legtöbb esetben szeptember közepén térnek vissza a völgybe. Elsősorban az állatok alpesi legelőkről történő lehajtását (Almabtrieb) kíséri nagy ünnepi ceremónia. Amennyiben a nyáron nem történt semmilyen nagyobb baleset, akkor a csordákat szépen feldíszítik a lehajtáshoz: a tehenek különleges fejdíszt viselnek, amely havasszépéből (Almrausch) vagy havasi törpefenyőből, valamint szártalan bábakalácsból és művirágból áll.
 
Eredetét tekintve az Alpok legtöbb népcsoportja gazdálkodott és állatokkal foglalkozott. A hajcsárok voltak tulajdonképpen az Alpok első fuvarosai, akik évszázadokon keresztül szállították a lovak hátán – gyakran használtak haflingi lovakat teherhordóként –, bort, pálinkát, de aranyat és ezüstöt is a nehezen járható alpesi hágókon át. A hegyekben kanyargó hajcsárösvényeken tett túrázás közben mind a mai napig átélhetjük az alpesi régiók eme ősrégi hagyományát: például a Hohe Tauern hegységben, amely a legrövidebb, de egyben a legnehezebb összeköttetést jelentette a déli vidékekkel. Az egyik leglátványosabb régi hajcsárútvonal a salzburgi Pinzgau régióban található és a Krimmli vízesések, Európa legmagasabb vízesései mentén vezet. Ha hátunk mögött hagyjuk a robajló hang kíséretében mélybe zuhanó gleccservíz varázslatos világát, egy kiterjedt alpesi rétekkel tarkított fennsíkon át juthatunk el a krimmli Tauernházhoz, amely több mint 600 éves és korábban a hajcsárok fontos állomáshelyeként szolgált. Az eredeti állapotában megőrzött fogadó ma már műemlékvédelem alatt áll.
 
A Zillertali-Alpokban egy teljes menedékházat, mégpedig a Berliner Hüttét helyezték műemlékvédelem alá – méghozzá Tirolban elsőként: az 1879-ben megnyitott és azóta a Berlini Alpesi Egyesület támogatásával működő menedékház belső tere a zillertali kézművesség egyedülálló kincseskamrája. A régi hajcsárútvonal mellett álló menedékház a századfordulóra nemcsak az alpinisták, hanem egy egészen új hajcsárgeneráció fontos állomáshelyévé vált. Ennek megfelelően kialakítottak itt egy postahivatalt, egy cipészműhelyt és egy sötétkamrát a fényképek előhívásához. A mai kor túrázói Jenbachból kiindulva mintegy három óra alatt érhetik el a Berliner Hüttét. A 2044 méterrel a tengerszint felett található menedékház ideális kiindulópont további túrákhoz, de önmagában is megér egy kirándulást, hiszen varázslatos kilátást kínál a környező háromezresekre.
 
Az Alpok minden bizonnyal legősibb hajcsárútvonala mára kényelmesen megtehető autóval is: a Großglockner alpesi panorámaút. Amikor az elmúlt évszázad 30-as éveinek elején ezt az igazán lenyűgöző alpesi utat építették, a munkálatokért felelős építész, Franz Wallack, igazán érdekes felfedezést tett. Megállapította, hogy erre korábban már vezetett egy út. A bizonyítékra a hágón át vezető út legmagasabb pontján, a 2504 méter magas Hochtornál bukkantak, ahol egy oroszlánbundába tekert kis bronzszobrot találtak. Az panorámaút építésével a kelták ősrégi, a Tauern-hegységen át vezető kereskedelmi útját találták meg, amely a legrövidebb összeköttetést biztosította Salzburg, vagyis a kelta-római Juvavum és az Adriai-tenger partján található Aquileila között. Napjainkban májustól októberig autóval, motorral, de a sportosabbak akár kerékpárral is átkelhetnek az Ausztria legmagasabb hegyén át vezető Tauern-hágón. Aki megáll egy kis pihenőre a Hochtornál, mindenképp gondoljon rá, hogy itt már 3000 évvel ezelőtt is vasat, sót, ólmot, fát, lenvásznat, gyapjút és cipőt szállítottak a Földközi-tenger térségébe.