Navigáció Tartalom Ausztria címszavakban

Franz Schubert

Született: 1797. január 31-én, Himmelpfortgrundban, amely napjainkban Bécs egyik külvárosi része. Meghalt: 1828. november 19-én, Bécsben. „Csak azért létezem, hogy komponáljak.”

Franz Schubert © Österreich Werbung/Trumler

Napjainkra Franz Schubert házát gyönyörűen rendbe hozták, így idilli tulajdonságokkal büszkélkedhet: egyemeletes, a hátsó szárny egy kis udvart ölel körül, nyitott folyosók vezetnek a szobákhoz. Egykoron a ház azonban tizenhat részre volt osztva, ahol teljes családok éltek meglehetősen szűkös körülmények között, családonként többnyire egy szobában. Schubert édesapja tanárként dolgozott, és az osztályterem is ebben a házban volt.

A kis Franz a konyhában látta meg a napvilágot, tizenhat gyermek közül tizenharmadikként. Rajta kívül csak négy testvére élte túl a csecsemőkort. Schubert apja minden gyermekének zenét tanított, fiaival pedig vonósnégyesben játszott.

Schubert minden, zenével kapcsolatos információt mohón és óriási lelkesedéssel szívott magába, és már gyermekkorától kezdve hatalmas szenvedéllyel vetette bele magát a komponálásba, hihetetlen inspiráció-áradattal. Habár nemigen dúskáltak az anyagi javakban, mégis komoly képzésben részesült: nem kisebb név, mint Antonio Salieri is tanítómesterei között szerepelt, aki lenyűgözve így nyilatkozott tanítványáról: „Magától Istentől kellene tanulnia.”
Tizenhat évesen Schubert iskolai segédnek tanult, amely tanulmányokat fanyalogva és „kevéssé sikeresen” végzett el, majd ezt követően meglehetősen kedvetlenül dolgozott apja iskolájában. Napirendjében már ezekben az időkben komoly helyet foglaltak el azok az órák, amelyeket óriási fegyelemmel és igyekezettel szentelt a komponálásnak – ezekben az időszakokban olyan koncentráltan mélyült el munkájában, hogy hozzászólni sem lehetett. Csak abban a két évben, amikor tanárként dolgozott, több mint 250 dalt és 4 szimfóniát komponált – mindezt megbízás és honorárium nélkül. Ekkoriban állítólag szemüvegben aludt, hogy akár az éjszaka közepén is minden ötletet és hangot lejegyezhessen.
Egy apjával való veszekedést követően elveszítette tanári állását, és attól kezdve barátoknál, tanítóinál és végül bátyjánál lakott. Csak ritkán dolgozott fizetség ellenében, legtöbbször még saját zongorája sem volt.

Pályázatai sikertelenek maradtak, sokáig nem talált kiadót óriási iramban növekvő művei számára. Munkája – amelyet életkrízisei ellenére fáradhatatlanul folytatott – gyümölcsét, a zenét hosszú ideig csak baráti köre élvezhette, akiknek gyakran szervezett lehengerlő atmoszférájú házi koncerteket, amelyeket csak Schubertiádék néven emlegettek. 
Amikor végre eljött az áttörés ideje, zeneművei is nyomtatásba kerültek és ismertté váltak, valamint első, anyagilag is sikeres koncertje is lezajlott, akkor már jó ideje betegeskedett szifiliszben és szenvedett annak higannyal való kezelésétől. 31 éves korában érte a halál – amelynek oka valószínűleg a tífusz volt –, de fiatal korát megcáfolva hatalmas mennyiségű, több mint ezer zeneművet és kompozíciót hagyott hátra.

Schubert szülőháza
Schubert lakása, amelyben elhalálozott
Schubertiádék
Schubert Társaság