Gustav Klimt élete

A kezdeti évek
Klimt 1862. július 14-én született egy kispolgári család hét gyermeke közül másodikként. A művész az akkoriban Bécs külvárosának számító Baumgartenben látott napvilágot, gyermek- és fiatalságának évei pedig egybeestek az ipari fellendülés virágkorával és a Ringstraße pompás épületeinek létrejöttével. A család nehéz anyagi helyzetének ellenére életük harmonikus volt, a testvérek között pedig a későbbi időkben is megmaradt a szoros kötelék.

A tehetséges Gustav Klimtnek nagy áldozatok árán lehetősége nyílt az Iparművészeti Főiskola látogatására, mely később az Alkalmazott Művészetek Főiskolája nevet kapta. Nem sokkal később már olyan művészek körében mozgott, akikkel együttműködött az éppen megépített Ringstraße épületeinek kialakításéban. Klimt, fivére Ernst és Franz Matsch megalapították a „Künstler-Compagnie-t“, amely 10 évig működött együtt Bécs és a Monarchia palotáinak, villáinak, színházainak és múzeumainak kialakítása során.

Klimt fivérének, Ernstnek a halálával megkezdődött a műtermi közösség felbomlása. Gustav Klimt azonban ekkorra már elismert név volt a művészi teremdíszítések kivitelezésében. A századfordulón Bécsében, amikor Sigmund Freud is nyilvánosságra hozta műveit, a művészet új utakat keresett. A szimbolizmus által befolyásolva Klimt saját formai nyelvre törekedett, mely lehetővé tette számára a mélabús érzések és reményteli álomképek, valamint különböző lelki állapotok ábrázolását.

A bécsi szecesszió
1897-ben Klimt egy csapásra a nyilvánosság reflektorfényébe került. Mint az Osztrák Képzőművészek Egyesületének elnöke a szecesszionisták vezető alakja, akik a művészet magújítására törekedtek. A bécsi Szecesszió Háza adott otthont az új mozgalom kiállításainak. Ez az időszak volt az addigi legnagyobb művészeti botrány ideje, mely 1900-ban Klimt tanulmányképeivel érte el csúcspontját, melyeket a Bécsi Egyetem számára készített. Az 1902-ben, a  XIV. Szecesszió Kiállítására készült Beethoven-fríz egy új alkotói korszakot indított el, melyben az ornamentika dominanciája figyelhető meg, valamint Klimt valamennyi korszakát jellemző arany felhasználása, mely az 1907-1908-ban megalkotott „A csók” című képében teljesedett ki.

A modernizmus úttörője
Gustav Klimt önmagáról nem beszél, elsősorban inkább munkásságára hívja fel a figyelmet. Sikerei ellenére az üzleti életben mindvégig bizonytalan volt. Legszívesebben kócos hajjal, kék festőkabátjában mutatkozott, és származásának megfelelő tájszólással beszélt. A császári család megtiszteltetése ellenére a nemesek mellőzték. Ő inkább a feltörekvő polgárság festője volt, melyről elsősorban női portréi tesznek tanúbizonyságot. Klimt emellett számos zsidó mecénást is szerzett magának, akik nyitottak voltak a művészet újdonságaira. Egy divatszalont üzemeltetető hölgyben, Emilie Flügel személyében Klimt megtalálta élete társát. A művész ugyanakkor soha nem házasodott meg, és több asszonytól is született gyermeke. Emilie megismertette Klimttel az Attersee vidékét, ahol valamennyi nyarát töltötte és jelentősebb tájképeit alkotta.

Három évtized intenzív munka, számos diadal és viszály után Klimt szélütést kapott, melynek következtében 1918. február 6-án, alig 56 évesen Bécsben meghalt. Temetésére a Hietzinger Temetőben került sor.  Ugyanebben az évben haltak meg szellemileg egyenrangú alkotótársai, mint Otto Wagner, Kolo Moser és Egon Schiele, és ez az az év is, ami a Monarchia bukását hozta.

Klimt-villa
Az utolsó és egyetlen fennmaradt Klimt műterem Wien-Hietzingben található, mely egy átfogó renoválást követően 2012 késő nyarán nyitja meg ismét kapuit, és bepillantást enged a művész munkájába és életébe.
www.klimt.at

Klimt-kiállítás a Wien Museum-ban, a Karlsplatzon 2012. május 16-tól szeptember 16-ig

Kereken 400 grafikával a Wien Museum mondhatja magáénak a legnagyobb Gustav Klimt rajzgyűjteményt. A jubileumi Klimt-év alkalmából először tekinthetjük meg a gyűjteményt teljes egészében.

www.wienmuseum.at