Navigáció Tartalom Ausztria címszavakban

Gustav Mahler

1860. július 7-én született a csehországi Kalischtban és 1911. május 18-én halt meg Bécsben. „Fent kell maradnom. Nem hagyhatom, hogy ebben bármi megzavarjon vagy lehúzzon. Elég nehéz mindig fenntartani magam.”

 © Österreichisches Theatermuseum
Gustav Mahler kezei alatt zenekari zenészként dolgozni nem lehetett túl nagy élmény. Az indulatos, ideges sztárkarmester a végletekig kihasználta a zenészeit, előszeretett kínozta azokat, akiknek a munkájával nem volt elégedett, és operaénekeseitől mindent felülmúló teljesítményeket várt el.
A zsarnokság eredménye azonban az elsöprő közönségsiker volt. Már harmincas évei elején a korszak egyik legnagyobb karmestereként tartották számon, hatalmas munkabírással turnézott egész Európában és vezette a legnagyobb zenekarokat.

Gustav Mahler bécsi évei alatt, 1897-től 1907-ig volt karrierje csúcsán. A Bécsi Opera igazgatójaként az addig hagyományőrző intézményben úttörő reformokat vezetett be: elhagyta az antik színpadi dekorációt és a mereven pózoló énekeseket. A színpadképet, a történést és a zenét egyetlen drámai egésszé kovácsolta össze; újításai a modern operarendezés kezdetét jelentették.

Bécsben emellett Mahler privát vágyai is beteljesültek. Megkeresztelkedett és áttért a katolikus hitre, részben az antiszemitizmustól való félelmében. 1902-ben feleségül vette a 19 évvel fiatalabb Alma Schindlert, akit szenvedéllyel tisztelt. A fiatal lányt magával ragadat Mahler személyisége és karmesteri teljesítménye egyaránt. Annak ellenére, hogy Alma maga is művésznő volt és Gustav Klimt, valamint Max Klinger környezetében nőtt fel, Mahler ragaszkodott hozzá, hogy Alma a házasságot követően csak feleségként és anyaként álljon helyt. A házaspár együtt töltött a nyári hónapokat két kislányukkal, Maria Annával (*1902) és Anna Justine-nel (*1904). Mahler azonban még ekkor is annyira elmerült zeneszerzői munkájában, hogy alig voltak közös családi programok. Az idősebb lány 1907-ben bekövetkezett tragikus halála sem erősítette meg a Gustav és Alma Mahler közötti kapcsolatot.

Az utókor számára legnagyobb jelentőségű műveit Gustav Mahler az üdülések alatt alkotta. Visszavonultan, a hegyek közelében, gyakran a saját maga építette komponistaházban írt zenéket, amelyek messze megelőzték korukat. Áttörte a forma és a harmónia bevett szabályait, új dallamokkal és hangszerekkel kísérletezett, valamint olyan hangokkal és zajokkal, amelyek a hangszerek normális hangterjedelmén kívül estek. Ezek az innovatív alkotásai, különösen a későromantikus szimfóniái, meghatározó szerepet játszottak a zenetörténelemben. Újszerű zenéje Bécsben hosszú időn át csak egy kis csoport lelkes rajongót tudhatott magáénak. 1907-ben Mahler a sok konfliktust követően feladta zenekarvezetői és operaigazgatói állását, és a Metropolitan Opera meghívására New York-ba utazott, ahol karmesterként és végre zeneszerzőként is nagy sikereket aratott.
Mahler a munka iránti szenvedélyéből kifolyólag elhanyagolta feleségét. Alma 1910-ben szerelmi viszonyt kezdett az építész Walter Gropius-szal, aki egy Almának írt szerelmes levelet véletlen Gustav Mahlernek címzett. Ez Mahlert az őrület szélére kergette. A zeneszerző, aki fiatal zenekarvezetői karrierje során minden városban szerelembe esett, drámai módon küzdött, hogy visszanyerje Alma szerelmét.

Mahler ekkor már évek óta egy bakteriális eredetű szívbetegségben szenvedett. 1911 februárjában egy fárasztó koncertet követően rosszabbra fordult az állapota. Visszatért Bécsbe, ahol azonban szintén nem tudtak segíteni az ekkor 50 éves férfinak.

Gustav Mahler munkássága
Alma Mahler
Nemzetközi Gustav Mahler Társaság Bécs
Komponistaház a Wörthi-tónál
Komponinstaház Steinbachban