Gustav Mahler élete

Mahler rendkívül tehetséges volt: Már hat évesen zenét tanított és 15 évesen került a bécsi konzervatóriumba. Példátlan karmesteri és operaigazgatói karrierjét alig húsz évesen kezdte. Útja Ljubljanán, Kasselen, Prágán, Lipcsén, Budapesten és Hamburgon át végül a bécsi Udvari Operába, a mai Állami Operába vezetett. 

Karrierje csúcspontját bécsi évei alatt érte el 1897-től 1907-ig. Az addig hagyományos operaüzemben úttörő reformokat vezetett be: felszámolta az ósdi díszleteket és a mereven pózoló énekeseket. A színpadképet, a cselekményt és a zenét drámai egésszé formálta. Újításai a modern operarendezés kezdetét jelentették. 

Bécsben valóra váltak Mahler személyes vágyai is. Megkeresztelkedett és áttért a katolicizmusra, melynek oka jórészt az antiszemita támadásoktól való félelem volt. 1902 márciusában feleségül vette Alma Schnidlert, akiért szenvedélyesen rajongott. Almát lenyűgözte Mahler személyisége és karmesteri munkája. Ugyan a Gustav Klimt és Max Klinger környezetében nevelkedett lány maga is művész volt, Mahler ragaszkodott ahhoz, hogy oldalán Alma csak hitvesi és anyai feladataival foglalkozzék. A házaspár a gyerekekkel – Maria Annával (szül. 1902) és Anna Justine-nel (szül. 1904) – töltötte a nyári hónapokat. Mahler azonban ezalatt olyannyira elmélyült a komponálásban, hogy közös időtöltésre csak ritkán került sor. A párt idősebb lányuk 1907-ben bekövetkezett tragikus halála sem kovácsolta össze. 

Mahler 1908-ban került a New York-i Metropolitan Operába, de 1911-ben visszatért Bécsbe, ahol ugyanazon év május 18-án halt meg. Alma Mahler és szalonja, ahol rengeteg művész fordult meg, a későbbiekben jelentős szerepet játszott a társadalmi életben. Az asszony feleségül ment Walter Gropius építészhez és később Franz Werfel költőhöz is, ugyanakkor élete végéig „Gustav Mahler özvegyeként” ünnepeltette magát.