Liszt Ferenc élete

A kis Ferenc itt, Raidingban (amely akkoriban még Doborján néven Magyarországhoz tartozott) járt a falusi iskolába, mielőtt zenei tehetségét felismerték: könnyedén eldúdolta Ferdinand Ries egyik koncertdarabjának dallamát, amelyet édesapja játszott a zongorán.

A becsvágyó apa unszolására a gyakran betegeskedő és gyengélkedő fiúcska már 8 évesen Sopronban és Pozsonyban lépett fel és adott koncertet magyar főuraknak, akiket lenyűgözött a csodagyermek tehetsége, és egy ösztöndíjjal jutalmazták előadását.

1821-ben Liszt családja Bécsbe költözött, hogy gyermekük még jobb oktatásban részesülhessen. Ferenc itt Carl Cernytől vett zongoraórákat, a zeneszerzés rejtelmeibe pedig Antonio Salieri vezette be.
Tehetségétől és koncertjei sikerén felbuzdulva, családja 1823-ban Párizsba tette át a székhelyét, hogy Ferenc a Párizsi Konzervatóriumban folytathassa zenei tanulmányait. A fiút azonban Johann Nepomuk Hummel ajánlása ellenére elutasítják, mégpedig azzal az indokkal, hogy nem francia nemzetiségű. Az ekkor 11 éves Ferenc azonban a zongorakészítő mester Sebastien Erard támogatásával mégis a „világ meghódítására” indul.
A csodagyermek, „Le petit Litz” virtuozitásának és gyermeki bájának magával ragadó kombinációjával, viharos gyorsasággal veszi le lábáról az előkelő párizsi és londoni közönséget. A nemesi szalonok és koncerttermek tárt karokkal várják, amikor 1827-ben utoléri édesapja és egyben menedzsere hirtelen halálának híre, amely a fiatalembert súlyos érzelmi válságba taszítja.

Liszt Ferenc családja
A nagy létszámú Liszt-család megalapítója az iskolamester Liszt Ádám György (1755-1844) volt. A 25 gyermekes édesapa az Esterházyak pottendorfi kastélyában orgonistaként is aktívan tevékenykedett. Egy reprezentatív portré remekül ábrázolja a családfőt. A legidősebb fiáról, Ádámról (1776-1827) gouache-technikával festett portré egy ütőkalapácsos zongoránál ábrázolja a fiút, ami nagyszerűen tükrözi Ádám zenei ambícióit. Szimbolikus jelentőséggel bír a zongora felett látható aranyóra is. Egy Esterházy Miklóshoz intézett kérelemben az apa megemlíti, az aranyóráját volt kénytelen eladni, hogy megvehesse fiának az ütőkalapácsos zongorát. A Joseph Dohnal által készített zongora a terem közepén ezt az áldozatot szimbolizálja.

Annak érdekében, hogy elöljárójának, II. Esterházy Miklós hercegnek figyelmét zenei ambícióira irányítsa egy tedeumot, dicsérő éneket ajánlott neki, amely az 1810-es „Catalogue raisonné” feljegyzései között található. Liszt Ádám 1811-ben vette feleségül a kremsi pék lányát, Anna Lagert. Liszt Anna parányi arcképe, az anya alárendelt szerepét jelképezi Liszt Ferenc korai gyermekévei alatt. Anna csak férje halála után tudott fiával, majd később unokáival felhőtlen és szoros kapcsolatot kiépíteni.