Navigáció Tartalom Ausztria címszavakban

Ausztria leglassabb pékje

Erich Kasses, hivatalosan is az ország leglassabb pékje. Ismerje meg ön is Ausztria egyetlen „lassú pékét”.

Breadbasket
Thaya a Waldviertelben
Thaya meglehetősen messze esik a történésektől, más nézőpontból nézve viszont a kellős közepén: Bécstől 130 kilométerre, Prágától pedig 140 kilométerre fekszik. A határ, amely már régóta csak a fejekben létezik, a szomszéd településnél található. A gyorsforgalmi út, amely hosszú vitát követően mégis megépül a két közép-európai metropolis között, nagy ívben elkerüli Thayát. Rossz a fejlődésnek, ezáltal csökken az esély, hogy a jövőben üzemek vagy cégek helyezzék ide a székhelyüket. Viszont jó azoknak, akik itt a friss erdei levegőt, a látványos építésű házakat vagy a helyi pék rendkívül jó kenyerét kedvelik. Azoknak, akik a városból érkeznek Thayába, igazi unikumnak számít a kis település nyugodt légköre.

Húsz különböző fajta keltészta

Ha valaki megkóstolja Erich Kasses kenyerét, így hívják ugyanis a falucska pékjét, az azonnal jobban érzi majd magát. Pedig a pék örült. Ezt nyugodtan ki lehet jelenteni és maga Erich Kasses is így látja a dolgot: „aki húsz különböző keltésztát készít, annak egy kicsit stiklisnek kell lennie”. A Waldviertel régióban található Thaya pékjének eredményei azonban önmagukért beszélnek: a kenyere tényleg rendkívül jó, olyan jó, hogy bizony Bécsből, és talán nemsokára Prágából is érkeznek majd a vevők. A kínálat egyedülállóan sokszínű, a pék minden éjjel összesen 135 féle kenyeret, sós és édes péksüteményt készít.

Természetes alapanyagok
A nagy választék önmagában még nem olyan speciális dolog. Azonban az, hogy Kasses kizárólag természetes alapanyagokkal, E kezdőbetűjű összetevők nélkül, minimális élesztőmennyiséggel dolgozik, illetve húsz, saját maga által kísérletezett keltésztafajtát és szitálás nélküli sót használ, az ma már szinte sehol nem jellemző. Az általa készített keltésztás ciabattáért és panettonéért még a fanatikus olaszok is rajonganak, mert ilyen finomat és eredetit még a saját hazájukban sem kapnak – ezt bizony nem lesz könnyű utánozni.

„Lassú pékek”
Az ilyen minőségű kenyérnek mindenek előtt egy dologra van szükséges: sok-sok időre. Ezért is vették fel őt első osztrák pékként a „lassú pékek” szövetségébe. Ez az egyesület a mélyhűtött tészták és mesterséges módon illatosított pékségek korában elkötelezte magát a veszélyeztetett szakmák egyike: a hagyományos módon történő kenyérkészítés mellett. Azóta Kasses hivatalosan is az ország leglassabb pékjének mondhatja magát, egy cím, amely kifejezetten tetszik neki: „mert a lassúság a tészta kelési idejére vonatkozik, az időre, amelyet a tésztának adunk, hogy igazán ízletes legyen.”
Valóban az idő a döntő tényező, ha első osztályú kenyérről beszélünk: a baktériumkultúrák, amelyek a tészta keléséért és egyben az ízért is felelősek, gondos táplálást igényelnek. Ideális esetben több napon át, mert csak így alakulhatnak ki az íz szempontjából inkább semleges liszt és víz keverékben a emberiség egyik legrégebbi ételére, a kenyérre jellemző aromák.