Navigáció Tartalom Ausztria címszavakban

Álomtavak Salzkammergutban

A só, a „fehér arany” – amelyet itt emberemlékezet óta bányásznak – adta e vidéknek a Salzkammergut nevet, de hírnevéhez tavai is nagymértékben hozzájárultak. A tavak és a hegyek sajátos kombinációja itt is igazán különleges látványt kínál, a víztükörben kecsesen tükröződnek vissza a magasba nyúló hegyóriások.

Több mint 70 különböző nagyságú tavat rejt a Dachstein-hegység, a Holt-hegység (Totes Gebirge) és a Pokol-hegység (Höllen Gebirge) közöt elterülő régió, amelyből Felső-Ausztria, Salzburg és Stájerország is magáénak mondhat egy-egy szeletet. Mindegyik tónak megvan a maga egyedi sajátossága és mindegyik alkalmas a fürdésre is. Az Irrsee – egy akár 27 fokot is elérő láptó – és a 26 fokos vizű Mondsee számítanak a vidék legmelegebb tavainak. A szomszédos Attersee a Salzkammergut legnagyobb tava (46 km²), amelyet az itt uralkodó úgynevezett „rózsaszél” következtében a vitorlázók egyik legkedveltebb tavaként tartanak számon. 191 méteres mélységével a tartomány legmélyebb tava a Traunstein (1691 m) lábánál fekvő Traunsee, amelynek már a rómaiak is a „Boldog tó” („lacus felix”) nevet adták.

Nem kevésbé impozáns látványt nyújt a Holt-hegység lábánál elterülő Grundlsee. Keleti-partjától gyalogosan 15 perc alatt érhető el a Toplitzsee, amelyben állítólag a második világháború végén a nemzetiszocialisták több tonna aranyat rejtettek el. A Wolfgangsee a „Weißen Rössl” („Fehér ló”) című operettben, illetve jó néhány tévéfilmben került megörökítésre. Az Altaussee-i tavaknál a korai XX. században költők, festők és zenészek élvezték nyári pihenésüket, sőt az osztrák és német nemesség már a XIX. század közepén is szívesen választotta nyári rezidenciájaként a Salzkammergut vidékét, amiről a környéken számos villa és vadászkastély tanúskodik. Jó példa erre Bad Ischl, ahol még a mai napig érezhető az egykori Dunai Monarchia hangulata.

A Hallstatti-tó hírnevét Hallstatt városának köszönheti. Egyrészről a település régi – a hegyek és tópart közé szorított – a XV-XVI. századból származó házai kölcsönöznek a helynek különleges hangulatot, másrészt pedig a vidék régészeti leletei és a világ legrégebbi sóbányája (bányászat már i. e. 1200 óta) tették híressé a környéket. A vidék mindenkit magával ragadó vonzereje, valamint annak ipar- és kultúrtörténeti jelentősége ösztönözték az Unescot 1997-ben arra, hogy a Hallstatt-Dachstein-Salzkammergut régiót felvegyék a Világörökség kincsei közé.