Aktív üdülés és alpesi életérzés Ausztriában

Az Ausztriában élő emberek mindig is egyek voltak a hegyekkel. Amikor egy ország területének 63 százalékát alpesi hegyek teszik ki, ez nem is csoda. Már korán rájöttek, hogyan használhatják a hegyeket a maguk és az állataik számára. Ausztriában évszázadokon át az alpesi legelők művelése és a meredek lejtőkön való gazdálkodás biztosította, hogy az emberek mozgásban maradjanak. A verseny- és szabadidősportok elterjedése csak a XX. század elejének vívmánya. Az emberek azért vonzódnak a hegyekbe, hogy kielégítsék az elvonulás, a természet, valamint az eredetiség és valódiság iránti vágyukat. Azóta az osztrákok túráznak és hegyet másznak az Alpokban, lélegzetelállító távolságokat tesznek meg kerékpárral, átúsznak tavakat vagy télen síléceken suhannak le a völgyekbe. Még a nemzetközi versenyeken is nyilvánvaló a sportolók ambíciója és buzgalma, hogy az első helyen akarnak végezni. És gyakran sikerrel is járnak.

A túrázás boldoggá tesz: az osztrák magaslati túraútvonalak csendjében, a városok nyüzsgésétől távol. Túrázás közben könnyen eggyé válhatunk az érintetlen természettel, kiszakadhatunk a hétköznapok egyhangúságából és élvezhetjük a pillanatot.

De milyen érzés is itt fent, több mint 2000 méteres magasságban túrázni? Annyit elárulhatunk, hogy a buja, zöld nyári táj megváltozik. Amit egyesek talán kopárnak neveznek, az mások számára a magashegyi táj varázsa és egy magashegyi túra minden bizonnyal olyan élmény, amelyet mindenképp érdemes kipróbálni.

A hütték többnyire már messziről láthatók, hiszen sokszor ezek a hangulatos alpesi kunyhók jelentik a nyári túrázások célpontjait. Itt az alpesi réteken, a legelésző tehenek és ciripelő tücskök között remek pihenőhelyek várnak a kirándulókra – lenyűgöző kilátással, ameddig csak a szem ellát. A hideg frissítők mellett jólesik néhány szót váltani a szívélyes házigazdákkal vagy a többi vendéggel: „Milyen volt a hegymászás, milyen állatokat láttunk útközben?"

A képeskönyvbe illő, varázslatos alpesi tájban különösen könnyű elmélyülni a gondolatainkba és tartani egy kis szünetet. Amikor pedig folytatjuk a túrát, a talán már fáradó lábak jelzik, hogy ma már elég komoly távot tettünk meg – de a szemek továbbra sem tudnak betelni a lenyűgöző táj látványával.