Bécsi szelet
Ezzel a recepttel egészen biztosan úgy sikerül majd a bécsi szelet, mint az eredeti Bécsben. A titok a vajzsírban rejlik. Ettől lesz a bécsi szelet olyan omlós és ropogós.
Elkészítés
A hússzeleteket helyezzük vágódeszkára és távolítsuk el az esetleges hártyákat, majd klopfoljuk vékonyra. Sózzuk és borsozzuk mindkét oldalán. A lisztet és a zsemlemorzsát öntsük egy lapostányérra, a tojást verjük fel egy mélytányérban.
A húszeleteket egymás után forgassuk meg először a lisztben, majd helyezzük bele a felvert tojásba és ügyeljünk rá, hogy ne maradjanak száraz részek sehol. Végezetül forgassuk meg a hússzeleteket a zsemlemorzsában és a villa hátoldalával nyomkodjuk rá egy kicsit a panírt, így az jobban megtapad a húson.
Egy nagy serpenyőben (vagy 2 közepesben) olvasszunk meg annyi vajzsírt, hogy a hússzeletek szinte úszni tudjanak benne (vagy hevíthetünk növényi olajat 1-2 evőkanál vajzsírral vagy vajjal).
A panírozott hússzeleteket csak akkor tegyük a serpenyőbe, ha az olaj már olyan forró, hogy felhabzik, amikor egy-egy darab zsemlemorzsát vagy egy kis darab vajat dobunk bele.
A szeleteket vastagságuktól és a hús fajtájától függően 2 perc (vékony borjúszeletek esetén) vagy 4 perc (vastagabb sertésszelet) alatt süssük aranybarnára az egyik oldalukon, majd egy húsfogóval fordítsuk meg (ne szúrjunk bele villát) és a másik oldalukat is süssük aranybarnára.
A ropogós szeleteket vegyük ki a serpenyőből és helyezzük egy papírtörlőre, majd óvatosan itassuk fel róla az olajat. Az elkészült bécsi szeletet tegyük tányérra és a felszolgálás előtt díszítsük citromkarikákkal.
Köretként petrezselymes burgonyát, rizst, krumplisalátát vagy zöldsalátát kínálhatunk hozzá.
Tudta? A gasztrotörténészek manapság ismét heves vitát folytatnak arról, honnan is származik valójában a bécsi szelet. Egy dolog azonban egészen biztos: a bécsi szelet igazi világpolgárnak számít. A legrégebbi nyomok Spanyolországba vezetnek, ahol a mórok már a középkorban paníroztak húst zsemlemorzsába. Elvileg Konstantinápoly zsidó közössége is ismert már a XII. században egy a bécsi szelethez hasonló fogást. Az már talán nem is olyan fontos, hogy a legenda, miszerint a Costoletta Milanesét Radetzky marsall importálta Olaszországból Ausztriába, igaz-e vagy sem. A lényeg, hogy omlós és ropogós legyen.