Hedy Lamarr
Filmdíva és Lady Bluetooth
Az 1914-ben, Bécs Döbling nevű kerületében született Hedwig Eva Maria Kiesler már gyermekkorában is kísérletező kedvű kislány volt. A film iránti rajongása is nagyon korán megmutatkozott és így történt, hogy rögtön az első filmje (melyet 19 évesen forgatott) filmtörténeti jelentőségű lett: az Exztázis című cseh filmben látható meztelen jelenete hatalmas botrányt kavart. Később játszott a Sissy című operettben is a Theater an der Wien színházban. 1933-ban a színésznő hozzáment a jóval idősebb, féltékeny természetű osztrák fegyvergyároshoz, Fritz Mandlhoz, aki elől 1937-ben New Yorkba menekült.
Louis B. Mayer, az MGM stúdiófőnökének tanácsára felvette a Hedy Lamarr nevet. Bár színészi képességei nem igazán kerültek bizonyításra, a világ legszebb nője címmel felruházva mégis sok színésznő próbálta utánozni androgün, európai stílusát a harmincas években. Ahogy Lamarr, ők is barnára festették a hajukat, amelyet röviden és középen elválasztva viseltek, valamint ők is kalapot, kendőt, sálat vagy turbánt hordtak. Filmjei közül sem az Algír, sem pedig a Cecile B. DeMille által rendezett Sámson és Delilah nem arattak hosszú távra szóló sikert. A színészet mellett Lamarr a technikai találmányok iránt is élénken érdeklődött. George Antheil avantgárd zenésszel együtt – aki szintén Amerikában kereste szerencséjét – kifejlesztettek egy titkos kommunikációs rendszert, az úgynevezett frekvenciaugrásos adásmódot, amely találmány – természetesen már más formában – napjainkban is bevetésre kerül, például a bluetooth technológiában. Ezért a találmányáért első nőként vehette át 1997-ben a Feltalálói Oscar-díjat. Hedy Lamarr 2000-ben, Floridában halt meg, színésznőként teljesen elfeledve, de „Lady Bluetooth” néven annál nagyobb ismeretségnek örvendve.
"Abba kell hagynom, hogy olyan férfiakhoz menjek feleségül, akik alacsonyabb rendűnek érzik magukat nálam. Valahol lennie kell egy olyan férfinak, aki a férjem lehet, és nem érzi magát alsóbbrendűnek. Szükségem van egy felsőbbrendű, alsóbbrendű férfira."
Hedy Lamarr nyomában Bécsben
Női kutatók számára
1942-ben Hedy Lamarr és George Antheil zeneszerző kifejlesztették a szövetségesek számára a frekvenciaugrásos módszert, amelyet a torpedók irányításához használtak. A változó frekvenciák miatt a rádiójeleket nehéz volt lokalizálni és zavarni sem lehetett. A rádiótechnológiában történő adatátvitel e különleges típusa megalapozta a jövőbeli telekommunikáció, például a bluetooth technológia fejlesztését. A bluetooth-t az 1990-es években fejlesztették ki, hogy lehetővé tegye a különböző eszközök közötti adatátvitelt, rövid távolságon belül. Minden eszköz rendelkezik egy adó- és egy vevőegységgel, amelyeken keresztül lehetőség nyílik a kölcsönös adatátvitelre. Ezenkívül minden bluetooth-szal ellátott eszköz rendelkezik egy 48 számjegyű számmal, amely összetéveszthetetlenné teszi az eszközt a hálózaton belül. Ma az úgynevezett ISM-sávot használják az információ továbbítására.
Bécs városa 2018 óta adja át a Hedy Lamarr-díjat. Ez nem színészi kitüntetés, hanem kizárólag olyan nőket illet, akik a digitális világ területén alkottnak maradandót. 2020-ban a díjat Laura Nenzi olasz kutató kapta meg. A velencei születésű, számítástechnikával foglalkozó tudósnő a Bécsi Műszaki Egyetem Számítástechnikai Intézetében végez kutatásokat, ahol a mesterséges intelligencia működési elvét kutatja, hogy megértsük a gépi tanulási modellek módszerét és kiszámítható legyen a kiber-fizikai rendszerek viselkedése.