Liszt Ferenc
Egy kivételes zenei tehetség élete
A világszerte Franz Liszt néven ismert Liszt Ferenc a burgenlandi Raidingban (magyar nevén Doborján, amely abban az időben a Magyar Királysághoz tartozott) született az Esterházy herceg szolgálatában álló muzsikus fiaként, és már korán megkapta a támogatást zenei tehetsége kibontakozásához. Első nyilvános fellépése kilencéves korában volt, tizenkét évesen pedig Carl Czernynél és Antonio Salierinél tanult Bécsben. Nem sokkal később Párizsban úgy ünnepelték őt – „le petit Litz”-et – mint rendkívüli színpadi jelenléttel megáldott csodagyereket.
Liszt a 19. század szupersztárja lett. Kifejező játékstílusa, karizmatikus fellépése és technikai zsenialitása hozzájárult a modern hangversenyélet formálásához. Zeneszerzőként Liszt úttörő volt: szimfonikus költeményeivel, virtuóz etűdeivel, egyházi zenéjével és zenekari műveivel folyamatosan újragondolta a zeneművészet lehetőségeit. Kimeríthetetlen kreativitásáról több mint 800 műve tanúskodik – köztük a „Magyar rapszódiák”, az 1. zongoraverseny, irodalmi vonatkozású művek, mint a „Faust-szimfónia” vagy a „Dante-szimfónia”, valamint kései éveinek terjedelmes egyházzenei munkássága.
Liszt nemcsak zenei téren újító, hanem kulturális érdeklődésű, nyelvi tehetséggel, illetve mély lelkiséggel rendelkező személy is volt. Tanulmányozta a filozófiát, olyan írókkal levelezett, mint Victor Hugo, George Sand és Heinrich Heine, és többször fontolgatta, hogy papnak áll. 1865-től fekete öltözékű abbéként lépett fel, és egyre inkább az egyházzenének szentelte magát – ekkor született a „Magyar koronázási mise”.
Mozgalmas életének állomásai Bécs, Párizs, Genf, Weimar, Róma és Budapest voltak. A zene mellett a magánélete is intenzív volt: tele viszonyokkal, botrányokkal, utazásokkal, betegségekkel és szakításokkal, de mély barátságokkal is.
Liszt Ferenc 1886-ban Bayreuthban halt meg tüdőgyulladás következtében. Zenei örökségénél jóval többet hagyott hátra: Liszt kivételes személyiség volt – mint művész, gondolkodó és ember. Egy vizionárius, aki nemcsak a zongorajátékot forradalmasította, hanem Európa zenei életét is meghatározza a mai napig.
Liszt Ferencet zenei csodagyerekként tartják számon: hatéves korában kezdett el zongorázni, és kilencévesen adta első nyilvános koncertjét.
Bemutatjuk Liszt Ferencet
Liszt Ferenc nyomában
A zenei mozgalom társalapítója
Az Újnémet Iskola olyan irányzat volt, amely a zenei fejlődés, a megújulás és a zene nem zenei tartalmakkal való ötvözése mellett állt ki. Liszt Ferenc körül alakult ki 1850 körül Weimarban, és olyan zeneszerzők is képviselték, mint Richard Wagner és Hector Berlioz. A Franz Brendel zenetudós által bevezetett kifejezés a „jövő zenéjét” mint a Beethoven utáni új korszakot volt hivatott jellemezni.
Az első popsztár
A kifejezés azt a 19. századi jelenséget írja le, amely Liszt Ferencet a zenetörténet első popsztárjává tette. A lisztománia szót 1844-ben Heinrich Heine alkotta meg, aki ezzel a közönség eksztatikus lelkesedését jellemezte: a nők megrohamozták a színpadot, gyűjtötték Liszt hajfürtjeit és ájuldoztak.
A lisztománia sokkal több volt puszta csodálatnál – tömeges eufória, médiafelhajtás és kulturális átalakulás kifejeződése is volt. Zabolátlan hajviselete, drámai gesztusai és sajátosan színre vitt koncertjei révén Liszt forradalmasította a hangversenyéletet.
Rajongói árucikkek, teltházas koncerttermek és euforikus sajtóvisszhangok tették őt a későbbi idolok előképévé – a Beatlemániától a mai popkultúráig. Maga Liszt kifogásolta a hisztériát, és „kórosnak” nevezte.
Érdekességek Liszt Ferencről
Újonnan értelmezve és bemutatva
A zeneszerző és zongoravirtuóz Liszt Ferenc kedvenc ételéhez – borjúfej, agyvelő és saláta – Mia Kostyan keramikus három különleges kerámiatányért készített. A kulináris interpretáció Alain Weissgerbertől, a Taubenkobel étterem csúcsséfjétől származik.