Oskar Kokoschka
Szabad szellemű vizionárius és a lélek festője

A bécsi modernizmus meghatározó alakja, Oskar Kokoschka, festő és drámaíró expresszív műveivel nagy feltűnést keltett a művészeti szcénában és a társadalomban egyaránt.

A nagy Oskar Kokoschka a kis, Duna-parti Pöchlarnban született, és egész élete során a szívében hordozta alsó-ausztriai gyökereit. Ma a híres expresszionista és bécsi modern festő Pöchlarnban nagyobb jelenléttel bír, mint valaha.

Természetes, hogy a pöchlarniak büszkék, állítja Bernadette Reinhold: „Pöchlarnnak alig 4000 lakosa van. Az, hogy Oskar Kokoschka itt látott napvilágot, és szülőháza ma kiállítási és dokumentációs központként működik, az abszolút szerencsés véletlen”.

Ma is mindenütt találkozhatunk a kivételes művész nyomával ebben az alsó-ausztriai, Duna-parti kisvárosban. Festményeinek óriási nagyításai számos ház homlokzatán láthatók. Még intenzívebb élményt nyújt a pöchlarni Kokoschka Múzeum, amely a művész szülőházában és az egykori pajtaépületben kapott helyet.

Oskar Kokoschka
született:1886. március 1., Pöchlarn, Alsó-Ausztria
elhunyt:1980. február 22., Montreux, Svájc
hivatása:festő, díszlettervező, író, drámaíró
képviselt irányzatok:expresszionizmus, bécsi modernizmus
híres művei:A szél menyasszonya, Tigerlöwe (Tigrisoroszlán), Az égő csipkebokor, számos portré és tájkép

Oskar Kokoschka szenvedélyes képi világa

Életének és művészetének állomásai

1886–1909: Korai évek és kitörés

A pöchlarni születésű Kokoschka Bécsben nő fel. A művészeti szakiskolában alakítja ki egyedi stílusát. A botrányos Mörder, Hoffnung der Frauen (Gyilkos, a nők reménysége) című művével és a Die träumenden Knaben (Az álmodó fiúk) című mesekönyvével már korán feltűnést kelt.

1910–1914: Berlin és Alma Mahler

Önként jelentkezik katonai szolgálatra, és súlyosan megsebesül. A fronton szerzett tapasztalatok maradandó nyomot hagynak alkotásain. Drezdában kapcsolatba kerül a bohém művészkörökkel, és élményeit színdarabokban dolgozza fel.

1938–1953: Nagy-britanniai száműzetés

A nemzetiszocialisták által „degenerált művészként” megbélyegezett Kokoschka Nagy-Britanniába emigrál. Ott művészi és politikai téren egyaránt foglalkozik a korabeli eseményekkel, és hű marad expresszív képnyelvéhez.

1953–1980: Visszatérés és hagyaték

Salzburgban Kokoschka fiatal művészek támogatására megalapítja a „Látás iskoláját” – ma salzburgi nemzetközi képzőművészeti nyári akadémia. Utolsó éveit a Genfi-tó partján tölti, ahol továbbra is fest és ír. 1980-ban Montreux-ben hal meg, munkássága a mai napig nemzetközi jelentőségű.

A Duna-vidéki szülőhely

Pöchlarn mint „végleges hazatérés”

Oskar Kokoschka egész életében kötődött szülőhelyéhez, Pöchlarnhoz. Az elismert Kokoschka-szakértő, Bernadette Reinhold vezeti a Bécsi Iparművészeti Egyetem Oskar Kokoschka Központját. „Sok történetében és elbeszélésében újra és újra hivatkozott Pöchlarnra. A dokumentációs központ létrehozása szülőházában számára egyfajta »végleges hazatérés« volt.“

A Duna mindig is központi szerepet játszott a világpolgár életében, véli Bernadette Reinhold – függetlenül attól, hogy éppen Londonban élt, a Közel-Keleten utazgatott vagy a Genfi-tó partján dolgozott: „nagyon fontos volt számára, hogy folyó mellett született, ahol minden mozgásban van és a különböző hatások mintegy odaáramlanak”. Az 1950-es években Kokoschkát díszpolgárrá avatták.

Sokoldalú művésztehetség

Az „Oberwildling“ lélekábrázoló festészete

Oskar Kokoschka az volt, akit ma multitalentumnak nevezünk. Színműveket és elbeszéléseket írt, színházi díszleteket és templomi mozaikokat tervezett. Mindenekelőtt azonban festett – vadul, kifejezően és érzelmesen. Rendkívüli és a korában teljesen újszerű portréi tették híressé: festményei nem annyira a látható valóság hű ábrázolására törekedtek, mint inkább a modell arca mögött rejlő alapvető jellemvonások és a személyiség megragadására.

Kokoschka festményein megfigyelhető az emberek optimizmusa, de bizonytalanságuk és belső konfliktusaik is, néha pedig még bánatuk és fájdalmuk is. Kokoschka művészetét gyakran jellemzik lélekábrázoló festészetként. A művész célja az volt, hogy az egész embert megörökítse a vásznon, ne csak a külsejét.

Művészet, száműzetés és vágyakozás

Egy hajszolt ember portréi

Oskar Kokoschka hamar Bécsbe költözött, ahol már fiatalon megalapozta későbbi hírnevét. Kokoschkát mindenekelőtt az arcok érdekeltek, műveinek csaknem fele fejet ábrázol. Megfestette Adolf Loost, Karl Krausst és sok politikust is.

Az első világháború után egyetemi tanár volt Drezdában. 1923-ban fizetés nélküli szabadságra ment, és soha nem tért vissza, hanem évekig utazgatott Európában, Észak-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában, ahol rajzolt és festett.

Amikor a nemzetiszocialisták rágalmazták a művészetét, Londonba emigrált, és politikai témájú alkotásokat készített. A nyughatatlan vándor később a Genfi-tó partján talált egyfajta otthonra. Oskar Kokoschka ott halt meg 1980-ban, 94 éves korában.

Oskar Kokoschka nyomában

Bepillantás a Pöchlarni Kokoschka Múzeumba

FAQ

Oskar Kokoschka 1886. március 1-jén született az alsó-ausztriai Pöchlarnban, és 1980. február 22-én halt meg Montreux-ben, a Genfi-tó partján, Svájcban.

Élete folyása több különböző helyszínhez kötődik:

  • Bécs: korai képzés és művészi áttörés a bécsi modernizmusban. Erősen hatott rá a Wiener Werkstätte és olyan személyiségek, mint Gustav Klimt.

  • Drezda: 1919 és 1923 között a Művészeti Akadémia professzora volt – nagy hatással bírt, de nem sokáig maradt ott.

  • Utazó évek: 1923-tól Kokoschka szinte folyamatosan úton volt Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten.

  • Londoni száműzetés: miután műveit a nemzetiszocialisták „degenerált művészetnek” bélyegezték, 1938-ban Nagy-Britanniába menekült, ahol a náci rezsim ellen irányuló, politikai témájú alkotásokat is készített.

  • Montreux: 1953-tól Svájcban élt, végül ott is halt meg.

Oskar Kokoschka az expresszionizmus és a bécsi modernizmus egyik legjelentősebb képviselője volt, valamint a művészet és a világ eseményei között rekedt, nyughatatlan szellem. Leginkább intenzív portréiról vált ismertté, amelyeken nemcsak a külső vonásokat, hanem az emberek belső világát is meg kívánta jeleníteni.

Energikus festészeti stílusával, erőteljes színeivel és feszült vonalvezetésével egy új képnyelv úttörőjének számított. Kokoschka nemcsak festő volt, hanem drámaíró és politikai gondolkodó is: botrányos darabja, a Mörder, Hoffnung der Frauen (Gyilkos, a nők reménysége) hamar ismertté tette, később londoni száműzetésében a fasizmussal és a totalitarizmussal szállt szembe művészetével. „Örök vándor"-ként bejárta Európát, Észak-Afrikát és Délnyugat-Ázsiát – mindvégig kifejezési formát, igazságot és olyan helyet keresve, ahol otthonra lelhet.

Oskar Kokoschka felesége a prágai jogász, Olda Palkovská volt. A pár 1934-ben ismerkedett meg Prágában, és 1941-ben, a második világháború alatt Londonban kötött házasságot. Később Villeneuve-ben, a Genfi-tó partján éltek együtt. A házaspárnak nem született gyermeke. Olda Kokoschka 24 évvel túlélte férjét, és akárcsak Oskar, Montreux-ben halt meg, 2004-ben.

Ez is érdekelhet titeket

Fedezd fel Ausztria legjavát!