Kajakozás és kenuzás
Evezős élmény Ausztriában
Introduction
Egy forró nyári nap: egy kenu siklik Ausztria nyugodt folyami tájain. Reggeli köd száll fel az árterekről, szitakötők táncolnak a víz felszíne felett, és a folyóparti fák árnyas lombkoronája alatt kellemes marad a hőség. Télen teljesen más az élmény, de ugyanolyan intenzív: a friss téli levegő simogatja az arcot, miközben az evező finoman siklik a tiszta vízen, és a part menti ágakon megjelenik a dér.
Aki valaha is evezett már osztrák vizeken - legyen szó folyók mellékágairól, elvarázsolt árterekről vagy nyugodt tavakról -, megérti, hogy miért táplált az emberiség mindig is különleges kapcsolatot a vízzel. Az egyenletes siklás, a változó perspektívák és a természet közvetlen közelsége elfeledteti a mindennapokat.
A legszebb régiók kajak-és kenutúrákhoz
Kivételes kajak- és kenutúrák
A csend a rendkívüli a tó közepén. Olyan érzés, mintha teljesen egyedül lennél a természettel és az elemekkel.
Corinna Kuhnle, kétszeres világbajnok kenu szlalomban
Kajakok és kenuk
A "kajak" szó a grönlandi nyelvből származik, eredetileg "Qajaq"-nak nevezik, és egy sarkvidéki eredetű evezős csónakra utal: ezt a csónaktípust dupla evezővel hajtják, az utasok pedig egy hosszú ülésen ülnek, amely a haladási irányba néz.
A grönlandi őslakosok, az inuitok körében a kajakokat eredetileg fókabőrrel borították, a vázat pedig bálnacsontból készítették. A kis, könnyű csónakok ideálisak voltak vadászatra - ellentétben az umiakokkal: ezeket a nagyobb utazócsónakokat meg lehetett rakodni, és fejjel lefelé fordítva akár sátorként is lehetett őket használni.