Hogyan kezdődött minden
II. Miksa császár rajongott a vadászatért. Ő építtette a schönbrunni vadászkastélyt és a XVI. század közepén a Prateraut választotta vadászterületének. A Práternak akkoriban több tulajdonosa is volt. A Duna-parti részek a Klosterneuburgi apátsághoz tartoztak, a szomszédos részek Bécs városához, mások a Himmelpforte apácákhoz, a Szent Dorothea kanonokokhoz és a jezsuitákhoz. II. Miksa császárnak a Práter minden részére szüksége volt, hogy az erdőegyüttesben szarvasokat, őzeket és pávákat tartson.
A bécsieket már akkor is nehéz volt visszatartani, hogy ne lépjenek a területre, ezért II. Rudolf császár 1592-ben kénytelen volt tilalmat elrendelni: „senki sem járhat, lovagolhat, vezethet, vadászhat vagy halászhat a mi ligetünkben, a Práterben, sem nyáron, sem télen, Hanns Bengel császári erdész akarata nélkül”.
Így a Práter Mária Terézia császárnő idejéig kizárólag a császári udvar vadászterülete maradt, a bécsiek számára megközelíthetetlen hely, amelyet csak a legmagasabb előkelőségek látogathattak időről időre kocsival. I. Ferenc császár, Mária Terézia férje volt az első, aki lehetővé tette a Práter legalább ideiglenes használatát azzal, hogy egész májusban engedélyezte a lakosságnak a Práter élvezetét.
