Az erdei talaj felfedezése: látogatás a Kalkalpen Nemzeti Parkban

Az erdő talajának körforgása

Valószínűleg így kezdődött minden a Kalkalpen terülén, a Sensengebirge és a Reichraminger Hintergebirge hatalmas erdeivel: adott volt a kőzet – porózus mészkő, dolomit, márga vagy meszes homokkő. Valahol volt egy repedés, ahova egy bükkfa magja befúrta magát. A fa nőtt, a levelek lehullottak, humusszá bomlottak, ami a fa táplálékbázisát adta. Egészen addig, amíg a fa el nem pusztult, és maga is táplálékforrásként szolgált. És a lehulló levelek, a holt fa és az erdei talaj örök körforgása lezárult.

A fák különböző okokból pusztulhatnak el, ezek lehetnek: természetes öregedés, konkurencia – amikor a szomszédos fák elveszik a fényt –, rovarfertőzés, betegségek, szél- vagy hótörés, illetve tűz.

Az erdei talaj és feladatai

A körforgás természetesen rendkívül összetett, és számos biológiai fogaskerékre van szükség, amelyek egymásba kapcsolódnak, hogy az élet, a gyarapodás és a halál végtelen ciklusa a működjön természetben. Végső soron az erdei talaj a maga változatos feladataival felelős ezért a zökkenőmentes folyamatért:

• Számtalan mikroorganizmus, például rugófarkúak, bogarak vagy hangyák élőhelye
• Hüllők és kétéltűek fészkelőhelye
• Emlősök (denevér, nyest, mókus, mókus, nyest) téli álomhelye
• Gombák, mohák, zuzmók és páfrányok élőhelye
• Madarak táplálékforrása (harkály, fakopáncs, erdei fülesbagoly)