Keresés
    • Alpesi virágok a gleccser lábánál, Neukirchen am Großvenediger
      media_content.tooltip.skipped

    Úton a hófehér csendben

    Aki veszi a fáradtságot, hogy megmássza a Großvenedigert, azt Ausztria egyik legnagyobb és legcsodálatosabb gleccserterületének lenyűgöző világa várja. Érdemes egy tapasztalt hegyi vezetővel nekivágni a túrának, aki már több mint ezerszer megmászta a csúcsot.

    A Mullwitzkees-gleccserre nyíló kilátás lélegzetelállító. A sziklás rész után, amelyet éppen a hátunk mögött hagytunk, mindent hó és jég borít. Ez a különleges látványt nyújtó hőmező lágyan emelkedik, majd egy elegáns, hófehér hegycsúcsba, a Großvenedigerbe torkollik. A 3657 méter magas csúcs még mindig messze van tőlünk, az elérhetetlennek tűnő horizonton.

    Mászóvas, kötél és hasadékok

    • A Keleti-Alpok legnagyobb egybefüggő gleccservidéke terül el előttünk. Annak ellenére, hogy az örök jég birodalma az utóbbi évtizedekben jelentősen megfogyatkozott, az előttünk feltáruló hófehér táj lenyűgöz bennünket. Hogy biztonságban mozoghassunk a gleccseren, ötfős csoportunk – a hobbitúrázótól a maratonfutóig – előző este még egyszer átvette a legfontosabb viselkedési szabályokat: tartsunk mindig megfelelő távolságot a kötélen és legyen mindig feszes a kötél. Azt is megtanultuk, hogyan kell használni a jégcsákányt esés esetén.

      Magunkhoz vesszük a köteleket. A hegyi vezetőnk, Sigi Hatzer, egy cserzett bőrű kelet-tiroli veterán, kiosztja a cipőre könnyen ráhúzható mászóvasakat.

    • Július közepén, amikor a nap meglazítja a hó felső rétegét, ezek a könnyű mászóvasak is elegendőek, nincs szükség a jégen használt, nagyméretű tüskékkel rendelkező mászóvasakra.

      Van valami varázslatos a szikláról gleccserre való átmenetben. Amíg a szikla elsősorban az egyensúlyérzékünket teszi próbára, a hó kellemesen kemény tapadása a szilárdság érzetét kelti. Olyan, mintha az alattunk lévő több méteres tömör jégrétegek valósággal hordoznának bennünket. Pedig itt is vannak veszélyek, nevezetesen a gleccserhasadékok. Sigi, a hegyi vezetőnk ismeri ezeket és a hasadékokat elkerülő utakat is. Ennek ellenére most letér a mérsékelten emelkedő gleccserútról és egy jéghasadékhoz vezet minket, hogy megmutassa nekünk e zord jégvilág veszélyeit és egyúttal lenyűgöző szépségét is.

    •                     Venediger
      media_content.tooltip.skipped
    •                     Kötélcsapat a Großvenedigeren
      media_content.tooltip.skipped

    Csillogó gleccserjég

    Egy pillanat alatt egy másik, új világba kerülünk: türkizkéken ragyogó, több méter magas bizarr jégtornyok tornyosulnak itt, amelyek alja gyakran több száz méter mélyre nyúlik. Úgy érezhetjük magunkat, mintha a Himalájában vagy az Antarktiszon lennénk. Hihetetlen mélység. Mérhetetlen csend. Egy madár, egy mormota sem téved erre. Amit hallunk, azok csak a lépteink, a légzésünk, önmagunk. Öt apró pont a gigantikus tájban.

    Rövid szünetet tartunk – meleg lett az örök jég kellős közepén. Az erős UV-sugárzás ellen magas fényvédő faktorral rendelkező naptejjel védekezzünk. Hogy érezhették vajon magukat a Großvenedigert elsőként meghódító hegymászók ebben a fehér sivatagban? Állítólag Ignaz von Kürsinger és az őt kísérő nem kevesebb mint 40 ember, akik 1841-ben vágtak neki ennek az ismeretlen világnak, puskaport kentek az arcukra, hogy megvédjék magukat a naptól. Azt nem tudjuk, hogy ez használt-e. Ahogy azt sem, vajon segített-e az expedíciónak, hogy csak bort vittek magukkal italként. Talán ez is az egyik oka annak, hogy a negyven résztvevőből tizennégynek fel kellett adnia…

    Miért tűnnek egyes gleccserek kéknek?

    Az a tény, hogy egyes gleccserek kéknek tűnnek, ugyanarra az okra vezethető vissza, amiért a víz kék. A fehér napfény valójában sok színből áll, ezek könnyen láthatóvá válnak a szivárványban. A víz elnyeli a fény minden színét, kivéve a kéket. Minél mélyebb a víz, annál erősebb a hatás. Ezt egy úszómedencében is láthatjuk – minél tisztább a víz, annál erősebb ez a hatás.

    A gleccserek kék árnyalatát az okozza, hogy a napfény spektrumából a vöröset a jég erősebben nyeli el, mint a kéket. Ha azonban sok légbuborék van a gleccserjégben, mint a legtöbb alpesi gleccser esetében, akkor fehérnek tűnik. Ennek oka, hogy a légbuborékok erősen szórják a fényt. A fénysugarak megtörnek és gyorsan ki is siklanak a gleccserből.

    Kőszáli kecske a Pasterze-gleccser közelében
    media_content.tooltip.skipped

    Több mint ezerszer járt már a csúcson

    Mi kifejezetten jó hangulatban vagyunk. Egy (alkoholmentes) tízórai után újra útra kelünk. Sigi előttünk halad és kétméteres mogyoróbotját erőteljesen nyomja bele a hóba: kovácsolt hegyével kutatja fel a lehetséges hasadékokat. Ha valaki egy hasadékba esne, ez a rúd szolgál arra, hogy a kötelet rögzíteni tudjuk. Megkérdezzük tőle, hogy hányszor volt már a Großvenedigeren. Kelet-tiroli hegyi vezetőnknek nem kell sokáig gondolkodnia ezen. 1053 alkalommal – válaszolja szárazon, legnagyobb csodálkozásunkra. Honnan tudja ezt ilyen pontosan? Negyven éve aprólékosan vezeti a csúcshódításokat. Minden akkor kezdődött, amikor 14 évesen, alpesi parasztfiúként először állt a hegycsúcson. Ma már az 50-es évei közepén jár és hegyi vezetőként több ezer vendéget hozott fel ide – de még mindig tiszteli a gleccsert, ahogyan az ősei is tisztelték. A hőmérsékletingadozás és a folyamatosan keletkező olvadékvíz ugyanis állandóan új hasadékokat hoz létre a hatalmas jégfolyamban, amelyeket néha alattomos módon rejt el a friss hó. Erre gondolunk, amikor épp átlépjük a jégen lévő számtalan keskeny kis repedés egyikét.

    Sigi Hatzer, hegyi vezető
    media_content.tooltip.skipped
    • A hegycsúcs, amelyet már egy ideje szem elől tévesztettünk, az utolsó emelkedő leküzdése után újra feltűnik előttünk. Immár elérhető közelségben van és arra sarkall minket, hogy az utolsó métereket is megtegyük. Nyugodtan, csak a szél suttogásától kísérve sétálunk át a hegygerincen.

    • Ezt követően érünk fel a széles csúcsfennsíkra, némán megveregetjük a vállunkat a hátunk mögött hagyott méterekért és élvezzük a Hohe Tauern legmagasabb csúcsaira nyíló csodálatos kilátást. Nem is annyira a fáradtság, sokkal inkább a táj nagysága által keltett tisztelet késztetett bennünket némaságra – megérkeztünk a nagy fehér csend végállomására.

    A Venediger magaslati túraútvonal

    Érdekes tudnivalók a gleccserekről

    • Gleccserek mérése

      Ausztria gleccsereit már több mint 130 éve mérik. A cél az, hogy kiderítsék, nagyobbak vagy kisebbek lesznek-e a gleccserek. „Végülis jelentős mértékben reagálnak a hosszú távú időjárási változásokra” – meséli Gerhard Lieb gleccserszakértő. Az egyedi mérésekből csak kevés következtetést lehet levonni. Túl sok tényező befolyásolja a gleccser hosszának változását – például a csapadék és az átlaghőmérséklet, valamint természetesen az éghajlatváltozás is.

      A gleccserek mérése meglehetősen „egyszerűen” történik. „A gleccser végén rögzített pontokon jeleket helyezünk el. Ezektől a jelektől egy meghatározott, mindig állandó irányban mérjük a távolságot a gleccserig. Mintha egy mérőszalagot használnánk. Ilyen egyszerű is lehet a tudomány” – mondja Lieb nevetve.

      A vállalkozás sikerének kulcsa, hogy Lieb csapata évről évre késő nyáron mássza meg a hegyeket, amikor a gleccserek már maximálisan elolvadtak és ekkor látnak neki a mérésnek. Az a tény, hogy ez önkéntes alapon történik, segít alacsonyan tartani a költségeket.

      Az, hogy mennyi ideig tart a gleccserekre való feljutás, a helyi viszonyoktól és attól függ, hogy a gleccserfelmérőknek mennyi anyagot kell magukkal vinniük. Ha földmérő műszerekre, például teodolitra és reflektorra, állványokra és gleccserfelszerelésre van szükség, akkor a mászás sokkal nehezebb. „A magasságméréshez komoly technikai felszerelésre van szükségünk. Ezért ezeket a méréseket csak néhány gleccseren végezzük: Ausztriában körülbelül tíz gleccseren” – meséli Lieb. Az országban található további 90 gleccseren, ahol minden évben hosszméréseket végeznek, a szakértők hasznos információkat kapnak a helyzetről.

      A gleccsermérők gyakran szembesülnek kihívásokkal is. „Nagy a frusztráció, amikor bele kell írnom a jelentésbe, hogy a gleccser nem megközelíthető vagy a mérési pontokat nem lehetett megtalálni a hóban” – meséli Lieb. Például a Großglockneren, Ausztria legmagasabb hegyén egy sziklaomlás miatt a túraútvonalat három évre le kellett zárni. A Pasterzén végzett mérések elvégzéséhez szükséges kerülőút pedig minden egyes alkalommal plusz fél napjába került a csapatnak.

    • Emberek és gleccserek

      A gleccserek számos hasznos erőforrással látják el az embereket. A jégkori törmelék termékeny talajt biztosít a növénytermesztéshez. A homok- és kavicslelőhelyeket beton és aszfalt előállítására használják. A gleccserek által biztosított legfontosabb erőforrás azonban az édesvíz. Sok folyót a gleccserek olvadó jege táplál.

      Még a gazdaságban is van jelentősége a gleccsereknek, bár leginkább marketing szempontból. Az emberek a gleccservízhez tiszta, friss ízt társítanak. Ez elsősorban alacsony hőmérsékletének köszönhető. Mivel a víz oly sokáig a gleccserben rekedt, sokan úgy vélik, hogy jobban védett a szennyeződésektől, mint más vizek. A vállalatok ezt a pozitív asszociációt használják fel „gleccsertermékeikhez”: közvetlenül, gleccservízként vagy gleccserjégkockaként történő felhasználással – vagy közvetve, például azáltal, hogy egyes élvezeti cikkeket, például a sört, a szeszes italokat vagy az édességeket a gleccserekkel hozzák összefüggésbe. A vállalatok emellett kézzelfoghatóvá is teszik a gleccserek varázsát azáltal, hogy hegyi felvonókkal visznek fel minket a gleccserekre, elérhetővé téve ezáltal a jégóriásokat, még a jégbarlangokat is, vagy azáltal, hogy síterepként használhatjuk a gleccsereket.

    • A gleccsereket fenyegető veszélyek

      A gleccserek visszahúzódásában az olvadás játssza a tragikus főszerepet. Ez akkor történik, amikor a jég gyorsabban olvad, mint ahogy a firnhó fel tud halmozódni. A jelenlegi olvadási folyamat lassulása szempontjából mindenekelőtt a hűvös és csapadékban gazdag nyarak lennének döntőek. A tudósok azonban nem látják az éghajlatváltozásez irányba mutató jeleit. Ellenkezőleg: a Föld átlaghőmérséklete több mint egy évszázada erőteljesen emelkedik.

      A gleccserek több szempontból is fontos indikátorai a globális felmelegedésnek és az éghajlatváltozásnak. Az Antarktisz és Grönland jégtakaróinak, valamint az Alpokban és más hegyekben lévő gleccserek olvadásának hatásai jelentősek és az Alpok térségében is jól érzékelhetőek.

      Megváltozik az egykori gleccservölgyek ökoszisztémája, ami elsősorban vízhiány formájában mutatkozik meg. Az emelkedő hőmérséklet miatt az Alpokban a tartósan fagyott talaj is felolvad, instabillá válik. Ez hüttéket, sífelvonókat és túraútvonalakat is érint. Emellett a folyók és a tengerek vízszintje is emelkedik, mert el kell nyelniük a gleccserek olvadékvizét, aminek drámai következményei lehetnek áradások vagy a törmeléklavinák formájában. Mivel a gleccserek fontos ivóvíztározók – a világ édesvízkészletének mintegy háromnegyede fagyott víz –, az olvadás hosszú távon ezt is veszélyezteti.

      Az osztrák gleccserterületeken különböző intézkedéseket hoznak az olvadás megállítása érdekében. Az érintett gleccsereken a védőfóliával való letakarás vagy a hótárolók létrehozása a leggyakoribb módszer. De még ezek is legfeljebb csak lassítani tudják a folyamatot.

    Martin Betz

    Martin Betz

    media_content.tooltip.skipped

    Író és rendező

    Martin Betz Stájerországban született és nőtt fel, jelenleg Bécsben él és dolgozik. Időnként azonban szeret útra kelni, lehetőleg az osztrák Alpokba. Néha kamerát is visz magával, mert a lelkes túrázó gyakran készít természetfilmeket és alpesi dokumentumfilmeket a német nyelvű országok különböző televíziócsatornái számára.

    media_content.tooltip.skipped