Egon Schiele
Az expresszionizmus festője
Egon első kedvenc témája a vonat volt. Az állomásfőnök fiaként vonatok és mozdonyok között nőtt fel, ami már korán hatással volt a művészetére. A család a tullni vasútállomás feletti lakásban élt, így a fiatal Schiele közvetlenül az ablakból figyelhette a vonatokat, és órákat töltött azzal, hogy lerajzolta őket. Kiskorától kezdve a rajzolás és a festés volt a kedvenc elfoglaltsága.
12 évesen a klosterneuburgi gimnáziumba került. Szerencséjére ott találkozott Ludwig Karl Strauch rajztanárral, aki felismerte és támogatta művészi tehetségét. Schiele idején Klosterneuburg rendkívül élénk művészeti központnak számított, így Strauchnak köszönhetően belemerülhetett egy egészen új világba, és megismerkedhetett más művészekkel. Klosterneuburgi tartózkodása alatt, 1902 és 1906 között, megfogalmazódott szakmai célja: eldöntötte, hogy festő lesz belőle.
16 évesen Schiele Bécsbe költözött, hogy a Bécsi Képzőművészeti Akadémián folytassa tanulmányait. A konzervatív oktatás azonban hamar unalmassá vált számára, és akkori tanára, Christian Griepenkerl sem volt túlzottan elragadtatva tanítványától. Így a fiatal festő 3 év után elhagyta az akadémiát, és néhány évfolyamtársával megalapította a „Neukunstgruppe” művészcsoportot.
Bécsben került sor élete néhány legfontosabb találkozására: itt ismerkedett meg példaképével, Gustav Klimttel, itt találkozott barátnőjével és múzsájával, Wally Neuzillal, valamint későbbi feleségével, Edith Harmsszal.
1918-ban a 28 éves Egon Schiele spanyolnáthában halt meg Bécsben, gazdag grafikai életművet hagyva hátra.
Festményei és grafikái napjainkban rekordáron kelnek el a nemzetközi aukciókon:
27,6 millió euró – ez volt a legmagasabb ár, amelyet egy Schiele-festményért fizettek a londoni Sotheby’s aukcióján. Nem az egyik híres aktjáról volt szó, hanem egy tájképéről.
Bemutatjuk Egon Schielét
Egon Schiele 1890-ben jött világra Tulln an der Donau városában, egy festői szépségű, szőlőhegyekkel, hagymakupolás tornyokkal és barokk kolostorokkal tarkított vidéken. Műveiben azonban alig tükröződik vissza ez az idill.
Sok tájképe inkább melankolikus, részben komor hangulatú. Talán ezekben dolgozta fel édesapja korai halálát, vagy tudatosan szakított a hagyományos festészettel. Schiele gyakran ábrázolt zsúfolt házsorokat, zegzugos sikátorokat, folyópartokat vagy erdőket – néptelenül és némán, esetenként torzan. Ezek a tájképek különleges mélységet adnak életművének: az a határozott döntés, hogy vagy figurát, vagy tájat fest, teszi őket egyedivé.
Testábrázolásait általában élénk színekkel, nagyvonalú ecsetkezeléssel festette, és semleges háttér előtt, elszigetelten helyezte el. Gyakran vázlatos stílusban, a kontúrokra koncentrálva.
A modernista Bécset kulturális átalakulás jellemezte – eltávolodás a polgári prüdériától és a morális kényszerek alól való felszabadulás felé haladás. Sigmund Freud ebben az időszakban írta a „Három értekezés a szexualitásról” című munkáját, Schiele pedig ebben a felfokozott bécsi légkörben találta meg sajátos expresszionista stílusát, és szexualitást ábrázoló alkotásaival korának egyik legprovokatívabb mestere lett. 1912-ben a Neue Presse így írt róla: „tévelygései a legundorítóbbak közé tartoznak, amiket Bécs valaha is látott.” A groteszk lények és aktképek – férfiak és nők – sokkolták a közönséget. Schiele azonban kétségtelenül meg volt győződve művészetéről: „az erotikus műalkotásnak is megvan a maga szentsége".
Élete során Egon Schiele mindig kisvárosokat választott lakóhelyül: először Krumaut, majd Neulengbachot a Bécsi-erdőben (Alsó-Ausztria).
A Bécsi-erdő ma is, mint egykor, szelíd dombok, erdős lankák és zöld környezetben fekvő, kis falvak alkotta vidék, nem messze Bécstől. Bizonyára ez az előnyös elhelyezkedés győzte meg a jobb életminőségre törekvő Schielét is. A festő ide vonult vissza, hogy élvezhesse a természetet és zavartalanul dolgozhasson, távol Bécs zajos nagyvárosától. Ebben az időszakban születtek olyan jelentős művei, mint a „Remeték”, a „Táj hollókkal” vagy a „Gyászoló nő”, de számos expresszív tájkép és fa portré is, mint például a „Téli fa”.
Egon Schiele nyomában
2 hely, amely hatással volt Egon Schielére – és máig eleven:
A kremsi Stein an der Donau: Egon Schiele többször is ellátogatott Wachau vidékére, ahol különféle tanulmányokat készített Stein an der Donauról.
Klosterneuburgi apátság: 1906 és 1908 között több olajvázlata készült klosterneuburgi témákról, mint például az itt látható, 1907-es „Apátsági asztalosműhely”.