Csak a legjobbaknak sikerül! Hogyan válhat valaki síoktatóvá Ausztriában?

Simon Egger gyerekkora óta ismeri a síiskolák világát. Édesapja síiskola-igazgató volt, ő maga pedig tizenévesen már vendégeket kísért a sípályákon. Míg neki, mint mondja, „szerencsére sikerült az összes vizsgát egyben letennie”, sok kollégát látott megbukni már a felvételihez vezető úton. „Még ha ez nem is jelenti a véget, nagyon felborítja az időbeosztást, mert akár egy évet is várni kell a következő alkalmassági vizsgára”. Sokan alábecsülik magát a képzést is. „A tanfolyamok nagyon intenzívek” – mondja tapasztalatból. „Egész nap a sípályán kell lenni, azután pedig elméleti órák következnek, így sok mindent megkövetelnek a résztvevőktől. A magasabb szintű tanfolyamok, amelyeken a sípályán kívül és a mogullejtőn (buckapályán) kell síelni, fizikailag is rendkívül megterhelőek.”

A szakember saját síoktatóinak kiválasztásakor ma már nemcsak a fittségre és a síelési képességekre, hanem elsősorban a szociális készségekre figyel. „Jó emberismeretre van szükség, tudni kell beszélgetni az emberekkel és motiválni őket. Minél jobban bízik a vendég a síoktatóban, annál nagyobb hasznát veszi a tanfolyamnak.”

A síoktatók számára egyébként nincs korhatár. Az Egger Síiskola legidősebb tanárai már öt évtizede oktatják a pályán a tanulni vágyókat. A férfiak és a nők egyébként egyensúlyban vannak a síoktatók között. „Már nem a nyolcvanas években vagyunk, amikor a síoktatás kizárólag a férfiak területe volt.”