A Habsburgok Ausztriában
Egy dinasztia történelmet írt

A Habsburg család Európa egyik legjelentősebb uralkodó dinasztiája volt. Császárokként, királyokként és főhercegekként több mint 600 éven át alakították Ausztria történelmét - beleértve a Szent Római Birodalmat, Ausztriát és a későbbi Osztrák-Magyar Monarchiát. Történetük a középkorban kezdődik és egészen a monarchia 1918-as megszűnéséig tart. Messzemenő házasságpolitikájukról, pompás rezidenciáikról és az európai politikában betöltött szerepükről ismertek, leginkább I. Miksa császár, I. Ferenc József és Erzsébet ("Sisi"). Nyomuk a pompás palotáktól és kolostoroktól az Európát máig befolyásoló politikai fordulópontokig terjed.

A Habsburg-házból összesen 18 császár származott. Közülük 15 uralkodott a Szent Római Birodalomban, 4 pedig Ausztria császára volt. Mivel I. Ferenc mindkét címet viselte, gyakran csak egyszer számolják. A Habsburg császárok családfája az 1452-ben született III. Frigyestől az 1918-ban lemondott I. Károlyig terjed.

Közép- és Délkelet-Európa nagy része a Habsburg Birodalomhoz tartozott - beleértve a mai Ausztria, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, valamint Lengyelország, Ukrajna, Románia, Olaszország, Szerbia és Montenegró területeit.

Rövid ideig Kínában is rendelkezetek gyarmattal. A birodalom sokszínűsége tükröződött etnikai, nyelvi és kulturális összetételében.

A Habsburg dinasztia tagjai javarészt a bécsi kapucinus kriptában vannak eltemetve. 1633 óta a Habsburg dinasztia több mint 140 tagját temették el itt - köztük Mária Teréziát, I. István Ferenc császárt, I. Ferenc Józsefet, Erzsébet császárnőt és Rudolf trónörököst.

A Habsburg temetkezési kultusz különlegessége, hogy a holttesteket a kapucinus kriptában, a szíveket az Augustinus-templom kriptájában, a beleket pedig a Szent István-székesegyház kriptájában temetik el. Ezt a hagyományt 1878-ig tartották fenn.

Kivételt képez I. Károly császár, akit Madeirán, száműzetésben temettek el; szívét a svájci Muri apátságban temették el. Ferenc Ferdinánd főherceget és feleségét, Sophie-t az artstetteni kastélyban temették el.

A Habsburgok uralkodásuk során számos helyen éltek - a korszak, a politikai jelentőség és a személyes preferenciák függvényében.

A család eredetileg a mai svájci Aargau kantonban található Habsburg-kastélyból származott. Innen terjesztették ki hatalmukat Európa nagy részeire a középkorban. Közép-Európa vezető dinasztiájává válásukkal Bécs a Habsburg Birodalom politikai és kulturális központjává vált. A bécsi Hofburg évszázadokon át a család fő rezidenciája volt, míg a Schönbrunni kastély nyári rezidenciaként szolgált.

Más helyek is fontos szerepet kaptak mint rezidenciavárosok, mint például Innsbruck a 15. században IV. Frigyes herceg alatt, vagy Prága, amely II. Rudolf alatt lett császári központ. A kettős monarchia idején Budapest és Pressburg (ma Pozsony) is rezidencia volt.

Az egyik legkedveltebb nyári rezidencia a császári villa volt Bad Ischl-ben, ahol I. Ferenc József császár hosszú éveken át töltötte a nyarakat.

Mindent egybevetve a Habsburgok messze elterülő birodalmukban számos helyen laktak, a középkori kastélyoktól kezdve a pompás barokk épületekig, amelyek mind a történelem részei.

A Habsburg Monarchia vége egy drámai fejlemény eredménye volt, amely az 1914. június 28-i szarajevói merénylettel kezdődött. Az osztrák-magyar trónörökös, Ferenc Ferdinánd és felesége ellen egy szerb nacionalista által elkövetett merénylet Szerbia hadüzenetéhez vezetett - ez volt az első világháború kezdete.

A vége a katonai vereség, a belső feszültségek és a politikai felfordulás kombinációja volt. A soknemzetiségű állam belülről tört szét: Számos nemzetiség függetlenséget követelt és saját államot alapított. Ehhez jöttek még a szociális nehézségek, sztrájkok, éhínség és politikai zavargások. A Birodalom katonailag kimerült, és a hadsereg szétesőben volt. A fegyverszünetet 1918. november 3-án írták alá. 1918. november 11-én I. Károly császár végleg lemondott uralkodói jogáról. A köztársaságot 1918. november 12-én kiáltották ki - ezzel véget ért a Habsburgok több mint 640 évig tartó uralma.

Innsbruck a Habsburgok stratégiai, politikai és kulturális központja volt. A város központi alpesi átkelőhelyen feküdt, és I. Maximilian császár alatt összekötő kapocs lett az északi örökös tartományok és a déli birtokok között. Fontos kereskedelmi és katonai útvonalakon való elhelyezkedése pótolhatatlanná tette az irányítás és a terjeszkedés szempontjából.

Maximilian Innsbruckot tette királyi székhelyévé, és olyan tekintélyes épületek, mint az Aranytető és az udvari templom a monumentális cenotáfiummal és a "Fekete Emberek" jelképezték hatalmát. Innsbruck személyesen is fontos volt Maximilián számára, aki a tiroli vidéket kedvelte a vadászat és a lovagi tornák miatt.

Mária Terézia hivatalosan nem volt császárnő a római-német császári méltóság értelmében, mivel nők nem tölthették be ezt a tisztséget. Ennek ellenére 1745-től - mint I. István Ferenc császár feleségét - "császárnéként" emlegették. Valójában azonban ő maga volt a birodalom leghatalmasabb személyisége: Ausztria főhercegnőjeként, Magyarország és Csehország királynőjeként ő irányította a Habsburg Monarchiát. Politikai tekintélye, reformereje és befolyásos szerepe Európa egyik legfontosabb uralkodójává tette.