Gustav Klimt és a rózsa ígérete

A rózsa, mint a szenvedély szimbóluma. A gyümölcsöskert rózsákkal, Gustav Klimt egyik leghíresebb természetképe 1912-ben készült. A forradalmi bécsi szecesszió alapító elnöke bevallottan nagy kertbarát volt. A ma már magántulajdonban lévő négyzet alakú festmény a Klimt és számos macska által lakott, a bécsi Feldmühlgasséban található refúgium kertjét ábrázolja, ahová az „Unter St. Veit-i remete” egy mecénás közvetítésével költözött be, miután a Josefstädter Strasse 21. szám alatti műtermét lebontották. Amikor beköltözött a 13. kerületbe, ahol ma a róla elnevezett Klimt-villa található, azon a telken akkoriban még csak egy kis kertes ház állt, ami egy lenyűgöző virágoskertre nézett. Ez a kert lenyűgözte Klimtet. Évről évre újra beültette a kertet. A virágok pompája volt a büszkesége és öröme: amikor látogatókat fogadott, először a virágtengeren vezette őket keresztül, mielőtt megmutatta nekik a műtermét és a festményeit.

„Klimt minden évben virágágyásokkal díszítette fel a kertet a Feldmühlgasséban található ház körül; öröm volt megérkezni oda, a virágok és öreg fák közé” - így jellemezte az expresszionista Egon Schiele apai jóbarátja alkotóműhelyét.

A hietzingi Klimt-villa, amelynek kertes házát a festő utolsó alkotói korszakában műteremként és műhelyként használta, ma is látogatható, a hozzá tartozó 6500 négyzetméteres csodaszép kerttel együtt. Klimt a műteremben, a festőállvány előtt egy kis fából készült zsámolyon ülve alkotta meg műveit. Vagy a színes kertet nézte, vagy a szobát uraló nagy kanapét, ahol valószínűleg a modelljei pózoltak. Végül is Gustav Klimt munkásságának jelentős részét a nőknek szentelte. Gustav Klimt 1911-től 1918-ban bekövetkezett haláláig ezen a helyen alkotta meg legfontosabb műveit. Több mint 50 festményen dolgozott itt, köztük az olyan világhírűvé vált erős, ugyanakkor érzéki (női) képein, mint például az Adele Bloch-Bauer portréja II, Friederike Beer portréja, A menyasszony vagy az Ádám és Éva.

A műterem és a kert ma. Mitől olyan izgalmas építészetileg ez az épület? Klimt egykori műtermét az 1920-as években egy festői villává alakították át úgy, hogy közben a villa belsejében található műterem változatlan maradt. Akárcsak a rózsák a kertben, amelyeket Klimt megörökített a festményén. Ez Egon Schielének köszönhető, hiszen ő volt az, aki 1918-ban, közvetlenül Klimt hirtelen bekövetkezett halála után amellett kardoskodott, hogy a „házat a kerttel és a berendezéssel együtt” vásárolják meg és eredeti állapotában őrizzék meg. Sajnos a dolgok kezdetben másképp alakultak: a kertet és a műtermet eladták, az épületet kibővítették, ezután a nemzetiszocialisták sajátították ki, majd visszaszolgáltatták, ami után az osztrák állam vásárolta meg. Miután iskolaként és raktárként is használták, a villa teljesen lepusztult és a rózsakert is elburjánzott. Már-már a lebontás fenyegette, amikor mégis megmenekült: egy polgári kezdeményezésnek köszönhetően az osztrák állam felújította a villát és az eredetihez hűen helyreállította a műtermet. 2014-ben a Klimt-villát az európai kulturális örökség részévé nyilvánították.

A kertet is az eredetihez hűen telepítették újra: a kert középpontjában, ami Klimt festményén is megcsodálható, damaszkuszi rózsák álltak, amelyeket 1900 körül ültethettek a birtokon. Az úgynevezett Klimt-rózsát egy bécsi kertészeti szakértő nemesítette újra. „Két anyanövényből vett hajtásokat használt, hogy vadrózsára oltsa azokat. A kert részleges rekonstrukciója során 22 vesszőt helyeztek ki” - magyarázza Baris Alakus, a Klimt-villa ügyvezető igazgatója.
Klimt rózsája – akárcsak a festményen és ma is a bécsi Klimt-villa kertjében – halvány rózsaszínben pompázik. Köztudott, hogy a rózsaszín rózsa általában a „fiatalságot, a szerelmet és a szépséget” szimbolizálja – ez a három tulajdonság teszi őket tökéletes ajándékká egy kapcsolat kezdetén. Ami talán egy kicsit közelebb is visz bennünket Klimt titkához, hogy hogyan udvarolt a szép nőknek...