Kajak- és kenutúra télen

Psszt! Most néhány igazi bennfentes tipp következik. Bár a mindenki által megközelíthető tavakon elméletileg lehetséges a téli evezés, Ausztriában nem minden tó mellett van kajak- vagy kenuiskola. Ráadásul nem minden iskola kínálatában szerepel ez a sport télen. De ez nem ronthatja el a szórakozást! A tapasztalt téli evezősöknek, akik esetleg még a szükséges felszereléssel is rendelkeznek, egyáltalán nem kell erre figyelniük. A kezdőknek azonban mindig érdemes tájékozódni, hogy még biztonságosabb körülmények között élhessék át a téli evezést – a természet eme varázslatos élményét.

Szerző: Melanie Wachter

„Kajakozni akarsz? Télen? Itt?” – hallottam saját magam kérdezni, miközben a következő képek jelentek meg a fejemben: az evezőt szorongató reszkető ujjak és fagyott sisak alatt vacogó fogak.

„Persze! Miért ne?” – hangzott a válasz. Téli üdülésem töltöttem Ausztriában és éppen a felvonón ültem a síoktatóm mellett, aki mesélt arról, hogyan tölti szabadidejét a festői Tirolban.

Kajakozás télen?

„Nem fázol, amikor ezt csinálod?” Észak-Angliából származó lányként néhányszor voltam már kajakozni. A beszélgetés kedves emlékeket idézett fel: napsütéses délutánok a cserkésztáborban, iskolai kirándulások az angliai Semerwater tóhoz, ahol az osztálytársaimmal együtt megtanultam, hogyan kell helyesen használni az evezőt és hogyan működik az eszkimóforduló. Évtizedekkel később, egy nyári vakáció alkalmával az angliai Lake District Nemzeti Parkban egyenesen a tópartra rohantam – olyan nagy volt bennem a vágy, hogy néhány órát a vízen töltsek. De a kajakozás még Angliában is egyértelműen nyári sport volt számomra.

A hideg időjárás mint új kaland

„Nem, nem igazán” – válaszolta vidáman a síoktatóm, miközben felemeltük a felvonó korlátját, hogy kiszálljunk. „Ott van a felszerelésed – a vízálló kezeslábas, a kesztyű és néhány réteg ruha –, ami melegen tart. Ki kellene próbálnod! A hideg időjárás nem akadály – sokkal inkább segít, hogy belevágj egy új kalandba.” És ahogy a síléceim megérintették a talajt és lecsúsztam az ülésemről, ott volt bennem az az ismerős izgalom, mint az első síelés előtt... és azt gondoltam magamban: végül is igaza van.

Téli kajaktúra

„Szóval, kajakoztál már korábban?” – kérdezte tőlem a kajakoktató, akit erre a napra foglaltam. A síoktatóval folytatott beszélgetésen felbuzdulva ugyanis szerveztem magamnak egy kajakozást az Achenseen. „Igen, de soha nem Ausztriában – és főleg nem télen” – válaszoltam őszintén.

Vigyorogva mondta, hogy készüljek fel egy különleges kalandra. Ellenőriztem a vízálló kezeslábas cipzárját, beletettem a kezem a neoprén kesztyűbe és felvettem a sisakot. Mindeközben az oktató elmagyarázta nekem a biztonsági előírásokat, a jeges víztől és a hajózhatatlan vizektől való félelmem szertefoszlott. A helyében csak a puszta izgalom és kíváncsiság maradt.

A tóra nyíló kilátástól elállt a lélegzetem

A nyugalom oázisa terült el előttem. Ahogy elindultunk, evezőcsapásaink apró hullámokat hoztak létre, amelyek átterjedtek a tó túlsó partjára – oda, ahol a hegyek még addig tükröződtek a kristálytiszta vízben, amíg az meg nem mozdult. Az egyetlen hang a távoli madárcsicsergés és a mi gyengéd evezőcsapásaink voltak. Messze kint a tavon teljesen szabadnak éreztem magam. Teljesen megszűnt a késztetés, hogy gyorsan megnézzem az e-mailjeimet vagy végigpörgessem az Instagram oldalamat. A víz csendje arra késztetett, hogy hagyjam magam mögött a mindennapokat és élvezzem a pillanatot a természet békéjében. Teljes szívemből elfogadtam a meghívást.

Az Achensee Tirolban

Az Achensee a maga kilenc kilométeres hosszával Tirol legnagyobb tava és én már nagyon készültem rá, hogy felfedezzem. Az északi parton fekvő kis sífaluból, Achenkirchből indultunk, ahol a snowkite-osok siklottak a befagyott vízfelületen – emlékeztetve a kitesurfe-ösökre, akik nyáron egésze biztosan kedvelik ezt a helyet. Hátranéztem, és még mindig láttam a színes ernyőket táncolni a tiszta kék égen.

Erős húzásokkal eveztünk a déli parton Maurach irányába. Egy idő után az oktató felhívta a figyelmemet Pertisaura, ami a jobb oldalunkon volt. Végignéztem a tó tükörsima felszínén – finom köd telepedett a vízre – és csak élveztem az idilli alpesi falu lenyűgöző látványát. A festői faházak úgy álltak ott, mintha aludnának a vastag hótakaró alatt; a környéken téli túrázókat lehetett látni, akik a tó felé tartva nyomokat hagytak a hóban.

Felejthetetlen élmény

Egy ideig élveztem a hegyek és rétek látványát kivételes kilátóhelyemről, mielőtt újra a tóra koncentráltam. Apró, csillogó jégtáblák úsztak mellettünk a vízben, kecsesen, mint a hattyúk, és én nagyon jól szórakoztam, amikor az evezőmmel zajosan törtem szét a vékonyabb jégtáblákat. Amikor eljött az idő, hogy visszaevezzek, az alattomos jéghegyektől való félelmem már csak egy távoli emlék volt és nem tudtam nem büszke lenni magamra. Elfogadtam a kihívást és olyan élménnyel lettem gazdagabb, amire mindig emlékezni fogok.

Több nyári sport télen

Aznap este egy hangulatos alpesi kunyhóban találkoztam újra a csoportommal vacsorára. A barátaim kérdésekkel bombáztak. „Megfagytál? Felborultál? Nehéz volt áttörni a jeget?” – miközben a síoktatóm rám mosolygott az asztal túloldaláról. Először az ő kérdésére válaszoltam: „Jó volt?” – „Teljes mértékben – erősítettem meg. Alig várom a következőt. Legközelebb egy folyami kajaktúrát szeretnék tenni a Lech folyón.”

„Persze, ez remek ötlet! A régióban síelni is lehet, sőt még falat mászni is egy befagyott vízesésen.” „Igen, hallottam már róla!” – vágott közbe az egyik barátom, aki lelkes hegymászó volt. „Jó lenne kipróbálni.”

Akaratlanul is elmosolyodtam. Valami azt súgta nekem, hogy a téli kalandjaim az állítólagos nyári sportokkal csak most kezdődtek...

Szerző: Eleanor Moody