Az ausztriai tél ideális feltételeket kínál a lelassuláshoz, a pihenéshez és a belső béke megtalálásához. Emellett arra is invitál, hogy újra magunkra leljünk és felfedezzük a természetet és a hóborította táj titkait.
Aligha van olyan pompás és ugyanakkor csendes évszakváltás, mint az őszből a télbe való átmenet. Amikor odakint egyre hűvösebb lesz, a tiszta és friss téli levegő már a havat hirdeti – ilyenkor szó szerint érezni lehet a hó illatát. Hegyek, erdők, tavak és városok tűnnek el a csillogó fehér hótakaró alatt. A fehér ragyogással együtt megnyugtató csend is ereszkedik a tájra. A zajok mintha vattába lennének csomagolva, a hangok tompán jutnak el a fülünkhöz. A tiszta téli levegő minden egyes lélegzetvétel varázslatos nyugalommal tölt el bennünket. A belső ritmusunk önkéntelenül is lelassul, ami igazán nagyszerű érzés.
Attól függően, hogy a fény hogyan törik meg, a hó a legkülönbözőbb színárnyalatokban ragyog, de összességében fehérnek érzékeljük. A fehér pedig nemcsak a tisztaság színe, hanem az öröm, a béke és a könnyedség szimbóluma is egyben, amelyek szintén a hófehér téli varázslat elengedhetetlen összetevői. A hóborította táj csendjében ugyanis boldog pillanatokat garantáló élmények sokasága vár bennünket: kezdve azzal, amikor az első hókristályok elolvadnak orrunk vagy nyelvünk hegyén, ilyenkor önkéntelenül elmosolyodunk és jókedvünk lesz. A hóban átélt kalandok igazán emlékezetes pillanatokat szülnek: például amikor sikeresen térünk ki egy hógolyó elől, répaorrot ajándékozunk egy hóembernek vagy részt veszünk egy izgalmas szánkóversenyen. Ez a hó legnagyobb erénye: olyan sokféle kalandot tartogat.
A téli tájon át tett lovas szános kirándulás során igazi téli varázslatban lehet részünk. Miközben a szánon ülve, meleg gyapjútakaróba burkolózva és szorosan összebújva élvezzük az utazást, a lovak csengettyűi, patáik ritmikus dobogása és horkantásaik csak tompítva jutnak el hozzánk, mintha minden hangot és zajt vattába csomagoltak volna. Mindeközben a természet jeges, szürreális csodái mellett haladunk el: útközben befagyott vízeséseket, a szél által tervezett hóruhában díszelgő fenyőóriásokat és a háztetőkről lelógó jégcsapokat csodálhatunk meg.
A hóborította lejtők és a tavak szemkápráztató módon ragyognak a téli napsütésben. A jégmesterek által előkészített jégpályákon korcsolyázók és jégtekézők hódolnak kedvenc téli időtöltésüknek. A nyüzsgés egészen estig tart, amikor szép lassan minden elcsendesül. Ilyenkor lép színpadra a hold és varázsol álomszerű hátteret, hogy felfedezhessük a téli táj nyugalmát. Semmi zaj, semmi mesterséges fény. Csak a csendben szikrázó csillagos égbolt lenyűgöző varázsa.
A legjobb dolog, amit egy hótalpas túra, egy vidám jégfürdőzés, izgalmas szánkózás vagy kiadós téli túrázás után tehetünk, ha betérünk egy tipikus osztrák hüttébe. Amikor ragyogó piros arccal és hatalmas étvággyal beülünk egy hangulatos alpesi menedékházba, olyan házi készítésű finomságok közül válogathatunk, mint a sült oldalas, a fatányéros uzsonna vagy a császármorzsa. A jókedv és a vendégszeretet megmelengeti a szívet.
Mindenki tudja, milyen érzés álmunkban repülni. De mi van akkor, ha a hó az álmunk főszereplője? Ha hiszünk az álomfejtésnek, a hó a békét és a szemlélődést jelképezi. A „havas álom” jelzés lehet arra, hogy vegyünk vissza egy kicsit a tempóból és lazítsunk, hogy testünk és a lelkünk is megpihenhessen. A legjobb az egészben: a téli Ausztriában ezek az álmok valósággá válnak – egy forró források által táplált termálfürdőben, puha takarókkal körülvéve, egy jó könyvet olvasva. Szándékosan lelassítani, elcsendesülni, belső békére lelni. Miközben a SPA pihenőrészlegén fűszerek és nyugtató esszenciák illata tölti meg a levegőt, elég néha-néha kinézni a hóborított tájra és hallgatni a csendet. Álomszerűen szép.
... miért ropog a hó? Amikor a hó a földre kerül, a hókristályok összekapcsolódnak egymással. Amikor rálépünk a hóra, a hókristályok közötti kötés újra megszakad, ez ropogó hangot ad ki. A szabály: minél hidegebb van, annál hangosabb a ropogás. Ha a hó melegebb, több víz van a kristályok között, ami lehetővé teszi a kristályok elcsúszását, ez pedig tompítja a ropogást.
... hogy a hó nem az esőből jön létre? A hó a felhőkben lévő jégmagképző részecskékből, például porszemcsékből vagy pollenekből keletkezik, amelyekhez vízcseppek tapadnak és megfagynak a levegőben.
... minden hópehely egyedi-e? Igen is, meg nem is. A kutatók összesen 121 hópehely-alapformát fedeztek fel. A hópelyhek a földre vezető útjuk során nyerik el egyedi csillagformájukat: a hőmérséklettől és a páratartalomtól függően végtelen variáció létezik. Elméletileg tehát előfordulhat, hogy két azonos pehely hull a földre. Azonban a gyakorlatban ez a végtelen számú variáció miatt meglehetősen valószínűtlen.
... milyen gyorsan hull a földre egy hópehely? Összetételétől és hőmérsékletétől függően egy hópehelynek mintegy 30-60 percre van szüksége ahhoz, hogy a felhőkből a földre jusson. Az átlagsebesség körülbelül négy km/óra.
A sarkvidéki őslakosoknak több mint 200 szavuk van a hóra. Azonban még Ausztriában sem minden hó egyforma.
A hóban végzett mozgás nemcsak szórakoztató, hanem segít a zsírégetésben is. Nézzük, mnnyi kalóriát égetünk el óránként.
Emellett a hideg téli levegő jót tesz a bőrnek, mert 30 százalékkal több oxigént tartalmaz – ez pedig a szív- és érrendszeri betegségekre és a migrénre is pozitív hatással van.
A síelésben, sífutásban és korcsolyázásban egy dolog mindenképpen közös: a friss téli levegőn való mozgás leírhatatlan örömet okoz.
Ausztria téli tájaihoz nemcsak a sípályákon kerülhetünk közel, hanem hótalpas túrázás, kutyás vagy lovas szános utazás, esetleg hangulatos téli kirándulás során is.
