Biztos sokan gondolkodnak rajta egy ideje, hogy túráikon elkalandozzanak a nagyobb nyugati hegyek, az Alpok irányába. A magyar határhoz már közel találhatók magashegyi túracélpontok, de nyilván mindenki sejti, hogy az 1500-2000-2500 méteres csúcsokra érdemes egy kicsit jobban felkészülni, mint otthon a hazai középhegységek csúcshódításaira. Ez az áttekintés arról szól, hogy mire érdemes odafigyelni és mit érdemes tudni az alpesi túrázásról, illetve a biztonságos túrázás alapszabályairól.
Nem mindegy, hogy gyakorlottabb hegymászóként vagy teljesen kezdőként indulunk neki a hegyeknek. Ez utóbbi esetben egyáltalán nem szégyen, ha tapasztalt túravezetőt találunk magunknak – inkább tőle tanuljunk, mint saját káron. Ausztriában és Magyarországon több túraszervező cég is foglalkozik könnyebb vagy közepesen nehéz ausztriai túrák szervezésével, de vannak önszerveződő csoportokat létrehozó túratárs-kereső oldalak, ahol találunk magunk mellé tapasztaltabb társat az első túrákra. Ha profikra bíznánk magunkat, akkor érdemes a helyi turisztikai információs irodában vagy a szálláshelyünkön, illetve az Osztrák Hegyi- és Sívezetők Szövetségénél túravezetőt foglalni.
Ha már van némi tapasztalatunk, akkor tervezéssel, felkészüléssel kell kezdenünk. Alapszabály, hogy csak olyan nehéz túracélpontot válasszunk magunknak, amiről aktuális fizikai erőnlétünk alapján úgy becsüljük, hogy teljesíteni tudjuk. Ha a célpont megvan, megfelelő időpont is kell. Sokan nem tudják, de májusban még sok kétezres csúcsot hó fed, sok magashegyi menedékház csak május végén, nyár elején nyit. Ha tehát nem téli túrára készülünk, akkor jobb az 1500 méternél magasabb csúcsokra júniustól indulni. A túraszezon nagyjából október végéig tart.
Ha megvan a célpont és az időpont, akkor érdemes szállást foglalni a hegyen vagy a hegy lábánál. A két- vagy többnapos utazás több szempontból jó: nem kell rohanni, mélyebben át tudjuk élni a természetet, és marad egy biztonsági ablak rossz időjárás esetére. (Ha a csúcson délután-este rossz idő van, még másnap reggel neki lehet vágni.) Hegyi szállásokon mindig érdemes megkérdezni, hogy kell-e hálózsákot vinni, mert könnyen meglepetés érheti az embert.
A szállásfoglalással párhuzamosan tervezzük meg a túraútvonalat. Ehhez ma már számos ingyenes vagy részben ingyenes online túratervező és túratérkép-applikáció áll rendelkezésre. Indulás előtt töltsük le a kiszemelt térség térképét az applikációban, így majd akkor is látjuk azt, ha nincs internet (ami a hegyekben gyakran előfordul).
Ha a letöltött térkép a berajzolt útvonallal a zsebünkben van, és még egy powerbankkal is bebiztosítottuk magunkat lemerülés ellen, akkor már nagyon nem tévedhetünk el, mert a GPS túlnyomórészt mutatni fogja helyzetünket az úthoz képest. (Kivétel lehet a nagy köd vagy nagyon sűrű felhőzet, ilyen esetekben ne is induljunk el.) Az előre felvitt túraútvonal további előnye, hogy egy átlagos tempót alapul véve kiszámolja a menetidő hosszát, és mutatja azt is, hogy mekkora szintemelkedésre kell számítanunk. Még mindig sokan a papírtérképre esküsznek, így aki nem bízik az elektronikában, a biztonság kedvéért még bedobhat egy túratérképet is.
A mobil app-ot megtámogatandó Ausztriában elég jól jelölt és kitáblázott, karbantartott túraútvonalak vannak. A tájékoztató, útmutató táblák sárgán virítanak. Biztosan látni fogjuk rajtuk kiírva a közeli célpontokat (pl. egy hegycsúcs vagy menedékház). Az azokhoz vezető út nehézségét is jelezni szokták különböző színű kis körökkel. (Kék: könnyű, piros: nehezebb, fekete: keskeny, meredek, kitett ösvény.) A célok mellett néha piktogramok egyéb általános infókat is adnak: van-e parkoló, felvonó például, és gyakorta kiírják a hátralévő út idejét is.
A táblák mellett, úgy, mint Magyarországon, fára-kőre festett jelek is segítenek az ösvény követésében, Ausztriában azonban az osztrák trikolórnak megfelelően, egységesen piros-fehér-piros a felfestett jelzések színe, középen néha feltüntetik a túraösvény számát is.
Vannak túrák, amik fokozottak felkészülést igényelnek. Ilyenek pédául az Ausztriában nagyon népszerű klettersteig (via ferrata) utak. Ezeknek nehézségi beosztása és biztonsági feltételei ugyanazok, mint a Magyarországon található via ferrata útvonalaknak. (Azaz B, C, D, E, F jelzést kapnak nehézségtől függően, és via ferrata szett, sisak használata kötelező rajtuk.)
Ha valaki Ausztriában akar via ferrátázni, jobb, ha előbb kipróbál otthon egy kisebb magasságban húzódó, ám technikailag hasonlóan nehéz pályát, nehogy rossz helyen érje meglepetés. Ilyenek a nagy magasságban, 3000 méter felett tervezett túrák is, ahol a hó és jég miatt hágóvas, jégcsákány, valamint az esetleges gleccserszakadékok miatt kötél és beülő is kellhet - ide azonban már csak nagyobb tapasztalattal vagy hegyi vezetőkkel érdemes nekivágni.
Összegyűjtöttük, amit Ausztria túraútvonalainak és via ferrata ösvényeinek jelzéseiről és nehézségi fokairól tudni érdemes.
Annak sem kell lemondani a hegyi kalandokról, aki esetleg fél a magasságtól. A megfelelő útvonalon és a kellő előkészületekkel a tériszonyosoknak is élmény lehet a hegyi túrázás.
