Internationale Stiftung Mozarteum
media_content.tooltip.skipped
Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) minden kétséget kizáróan a világ leghíresebb zeneszerzői közé tartozik. Évente több ezer látogató érkezik Bécsbe és Salzburgba, hogy megismerjék a zenei zseni mögött rejlő embert.
Mozart az egyik legboldogabb és legproduktívabb időszakát a bécsi Domgasse 5. száma alatt, a mai bécsi Mozart-házban töltötte. A salzburgi éveket és a Colleredo gróf hercegérsekkel való munkaviszonyának drámai felbontását követően Mozart független művészként folytatta karrierjét a császárvárosban. Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart elismert zongoristának, zeneszerzőnek és zenetanárnak számított. Az osztrák fővárosban olyan jelentős Mozart-operák születtek, mint a Figaro házassága, emellett szimfóniákat, zongora-, klarinét-, kürt- és hegedűkoncerteket, valamint vonósnégyeseket és egyházi dalokat is írt, továbbá utolsó, befejezetlen műve, a Requiem is itt keletkezett. Mozart éves keresete ekkor átlagosan 5000 guldent tett ki (mai pénzben kifejezve: kb. 150.000 euró).
Mozart rengeteget utazott egészen a haláláig. Nyughatatlan szellem volt, akit egyfajta gyermeki féktelenség hajtott. Zenei nagyságának azonban mindig is tudatában volt.
„Az utazás okít” – Mozart apja, Leopold Mozart nemhiába mondta ezt. Mozart már gyermekként is rengeteget utazott szerte Európában, koncertjeivel egészen Londonig eljutott. Ezek a koncertsorozatok segítettek kibontakoztatni a zenei tehetségét, emellett jelentős mértékben hozzájárultak nemzetközi ismertségéhez is. Az utazás akkoriban azonban még nehézkes és nagyon lassú volt, az első számú közlekedési eszköz pedig a lovas kocsi volt. Egy út Salzburgból Bécsbe akár egy héten át is tarthatott. Mindent összevetve Mozart 17 nagy koncertkörúton vett részt, ami körülbelül tíz évet tett ki. Egy „úti zongora”, egyfajta „történelmi szintetizátor” mindig nála volt, hogy útközben is tudjon komponálni. A zongora szélessége mintegy 90 cm volt, a mélysége pedig 31 cm és tartozott hozzá egy levehető zongorapedál is.
A legfontosabb útitársai természetesen a hangszerei voltak, például az úti zongorája és a hegedűi. Mozartéknak emellett díszes ruhákat is magukkal kellett vinniük a nemesi szalonokban történő fellépésekhez és természetesen a mindennapi használati tárgyakat: ezek közé tartoztak a mosakodó- és íróeszközök, a teás- és a cukrosdoboz, az evőeszközök és az úti patika.
Ezenkívül könyveket, egy útikönyvet és egy nyelvkönyvet is magával vitt az utazásokra. Egy érmemérleg segített az aranytartalmat meghatározni és ezáltal a különböző fizetőeszközök értékét kiszámolni.
És ami szintén nem hiányozhatott az úti csomagból: Lepold Mozartnál mindig volt néhány ajánlólevél, amely megnyitotta az utat a nemesi szalonok felé.
Leopold, Wolfgang édesapja a korát megelőző, modern embernek számított. Szerette a feleségét és gyakran kikérte a tanácsát is, ami akkoriban merőben szokatlannak számított. Emellett igazi marketingzseni is volt, előre mutató ötletekkel. Mindössze egyetlen konzervatívnak számító kívánsága maradt: mindenképp szerette volna, ha mindkét gyermeke nemesi címet szerez. Wolfgang Amadeus Mozartot pedig a pápa valóban aranysarkantyús lovaggá ütötte. A fiatal Mozart azonban, egy nemesi rangban hozzá illő bárónő keresése helyett inkább szerelemből házasodott, ennek köszönhetően nemesi rangja feledésbe is merült. Nem is használta hivatalosan ezt a címet, egyszerűen csak Wolfang Amadé akart lenni (vagy olasz időszakában Wolfgang Amadeo).
1781-ben a 24 évvel idősebb Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart között szoros barátság alakult ki. Haydn egyszer így nyilatkozott Mozart apjának Wolfgang Amadeusról, aki Haydn mellett a bécsi klasszika másik fő képviselője volt: „Istenemre esküszöm, mint egy őszinte ember, az ön fia a legnagyobb zeneszerző, akit én személyesen és név szerint ismerek. Van ízlése és ezen túlmenően kimagasló zeneszerzői tudással is rendelkezik.” Haydn és Mozart mindketten a szabadkőművesek közé tartoztak, ami szintén a köztük lévő szoros kötelékről tanúskodik.
Mozart Bécsben töltötte életének utolsó tíz évét. Itt házasodott meg, itt születtek meg a gyermekei, itt halt meg és itt is temették el. Mozgalmas életével és mindenekelőtt hirtelen halálával kapcsolatban számos pletyka, legenda és spekuláció látott napvilágot. Nem sokkal a halála előtt ő maga is úgy vélte, hogy megmérgezhették. A tudományos kutatások azonban ennek az ellenkezőjét bizonyították.
Mozart 21 évesen épp az édesanyjával utazott a németországi Mannheim városába, ahol azonnal fülig szerelmes lett az Aloysia Weber énekesnőbe. Wolfgang Amadeus rögtön tudta, hogy őt szeretné feleségül venni és vele szeretné leélni az életét. Ezzel felbuzdulva azonnal írt is egy nászmisét. Aloysia azonban elutasította a lánykérést.
Mozart szigorú és becsvágyó apja is ellenezte az esküvőt, aki még mindig túl éretlennek tartotta a zenei zsenit és nem akart tudomást venni arról, hogy a fia időközben felnőtt. Kívánsága szerint Wolfgang Amadeusnak még a karrierjére kellett volna koncentrálnia és nem hagyni, hogy a nők elcsavarják a fejét.
Ez elsőre még sikerült is. A szerelmet azonban nem lehetett örökké feltartóztatni. Amikor Mozart Bécsbe költözött, megismerte Costanze Webert, Aloysia Weber fiatalabb húgát és apja akarata ellenére, valamint beleegyezése nélkül 1782. augusztus 4-én feleségül vette Constanzét a bécsi Szt. István-dómban tartott szerény ünnepség alkalmával.
Mozart szívesen időzött egy pohár mandulatej mellett a salzburgi Alten Markt téren található Café Tomaselli kávézóban, amely a legrégebbi, még ma is működő kávéház Ausztriában. A Tomaselli kávézó története egészen az 1700-as évekig nyúlik vissza és nem is csoda, hogy Mozart gyakori vendég volt itt, hiszen a kávéház csak néhány saroknyira található a Getreidegassétól és Mozart szülőházától.
Az olyan fűszeres ételekhez, mint a savanyú káposztával tálalt májgombóc, Mozart legszívesebben egy pohár barna sört ivott. Mozart nővérének, Nannerlnek a naplójában is szerepel egy bejegyzés a Salzburger Stieglbräu sörözőben tett látogatásról. 1780-ban a következőket írta: „[...] 3 órakor felkerekedtünk a stieglbreü sörözőbe, hogy nézzük a tekézőket. [...] Egy ilyen alkalommal mindig elfogy néhány pohár jó sör!”
Aki egy kicsit pontosabban odafigyel, annak feltűnik, hogy Mozart kinézetével kapcsolatban van néhány talány. Az egyik ilyen például a Mozart-golyón látható arckép és a különböző portrék között fellelhető különbségek: az orra folyamatosan változik, egyre keskenyebb lett és Mozart ennek köszönhetően egyre jóképűbb és fiatalabb. Mozart szülőházának nappalijában minden falon a zenei zsenit ábrázoló képek lógnak, amelyeknél a szemszín mindig másnak tűnik. Tény, hogy a XVIII. században az embereket szívesen festették kék szeműnek, mert akkoriban ez volt a szépségideál. Mozartnak azonban, a legnagyobb valószínűség szerint sötétbarna szeme volt.
Milyen találó: egy olyan család, mint Mozarté, a Makartplatzon található lakóházában természetesen nem hörcsögöt vagy aranyhalat tartott, hanem énekes madarat. Az állatot a család minden tagja imádta, így sok mindent megtehetett. Amikor Mozart később már Bécsben élt, ott is több madarat tartott, köztük egy seregélyt is (németül: Star). Amikor a madár elpusztult, még egy verset is írt róla: Költemény a halott seregélyről (1787).
Wolfgang Amadeus Mozart összesen 626 zeneművet írt, annak ellenére, hogy még az akkori viszonyokhoz képest is korán, mindössze 35 évesen meghalt. Mozart tizenkét évesen már három operát, hat szimfóniát és több száz más művet komponált. Zsenialitása nemcsak a kortársait nyűgözte le, egyedülálló műveinek köszönhetően mind a mai napig érezteti hatását.
„Mozart, mint jelenség, mindig olyan csoda marad, amelyre nincs igazán magyarázat.”
A Mozart-varázslat, úgy tűnik, soha nem ér véget. Alig találni még egy zenészt, akit ilyen sikeresen és sokoldalúan sikerült értékesíteni. Rock me Amadeus című slágerével Falco, az osztrák popsztár 1986-ban még az amerikai slágerlistákra is felkerült. Milos Forman Amadeus című filmje nyolc Oscar-díjjal az 1984-es év legsikeresebb filmje lett, a Mozart című musicalt pedig az utolsó előadásig teltház előtt játszották a Theater an der Wien színházban. Portréja nemcsak az osztrák 1 eurós érmén látható, hanem a híres salzburgi Mozart-golyón is. Emellett számtalan életrajzi mű, regény és legenda született a zenei világ egyik legnagyobb zsenijéről, amelyek mind a Mozart-márka vonzerejéről tanúskodnak – ennek értékét ma kb. ötmilliárd euróra becsülik.
A bécsi klasszika (1770–1830) az európai zeneművészet egy stílusirányzata. A zenei korszak legfőbb és legismertebb képviselőinek Joseph Haydn, Wolfgang Amadeus Mozart és Ludwig van Beethoven számított.
A bécsi klasszika fejlődésének meghatározó mozzanata volt Mozart Bécsbe költözése. Joseph Haydn és Mozart itt meg tudta osztani egymással gondolatait és olyan újfajta kompozíciókra inspirálták egymást, mint a vonósnégyesek vagy a szimfóniák, amelyek a kor legkedveltebb műfajaivá váltak.
A Bécsi Filharmonikusoknak megvan a saját hangzása: a bécsi hangzás. A sztárkarmesterek ezt a következőképpen írják körül: „A Bécsi Filharmonikusok olyan természetességgel és eleganciával játsszák Mozartot, mint semmilyen más zenekar. Ez jelentős mértékben a Mozart-hagyományoknak köszönhető. Megvan a saját zenei identitásuk, amit nagyon jó hallani.”
A Bécsi Filharmonikusok kapcsolata az európai zene történelmével és hagyományaival valóban lenyűgöző. A zenekar immár több mint 175 éve működik Bécsben.