Anton Bruckner a zeneszerzéshez való szokatlan, ugyanakkor újszerű hozzáállásával jelentős hatást gyakorolt a klasszikus zene világára. Felső-Ausztria 2024-ben a „Bruckner hazatér!” mottó jegyében ragyogó programokkal ünnepli Anton Bruckner születésének 200. évfordulóját.
A felső-ausztriai Ansfeldenben született Bruckner korán kapcsolatba került a zenével. Fiatalemberként orgonavirtuózként szerzett magának nevet és improvizációs tehetségével lenyűgözte a közönséget.
Legnagyobb szenvedélye a szimfóniák komponálása volt, azonban ezen a területen élete nagy részében harcolnia kellett az elismerésért. Műveit sokáig félreértette és megvetette a bécsi közönség. Anton Brucknert akaratos és excentrikus különcnek tartották, aki vidékről származik.
Szimfóniaszerzőként csak idős korára nyerte el kortársai tetszését, de ekkor már számos kitüntetésben is részesült. A zeneszerzéshez való szokatlan, ugyanakkor újszerű hozzáállásával ösztönözte a szimfónia továbbfejlesztését, egy olyan zenei műfajét, amelyet akkoriban már lezártnak hittek.
Anton Brucknert korának egyik legjelentősebb zeneszerzőjeként tartják számon, munkássága máig hat.
Anton Bruckner 1824-ben született Ansfeldenben, 11 gyermek közül a legidősebbként. Az ansfeldeni tanító fia volt. Mivel a tanárok akkoriban a templomi orgonista feladatokat is ellátták, Bruckner korán kapcsolatba került a zenével, különösen az egyházi zenével. Hegedülni, zongorázni és orgonálni is tanult, aminek köszönhetően már 10 éves korában ideiglenes orgonistaként dolgozott. Édesapja korai halála után édesanyja 12 éves korában a közeli St. Florian-i apátságba küldte kóristafiúnak, ahol az apátsági orgonistától kapott orgonaórákat.
Bruckner egész életében az orgonazene komponálására és improvizációjára összpontosított, a későbbiekben még tanári feladatai elé is helyezte. A tanári és orgonista kötelezettségei mellett elvárták tőle, hogy a földeken és az erdőkben is segédkezzen. Zenei fejlődését azonban több mint 30 éven át szenvedélyesen folytatta.
31 éves korában kezdődött hivatásos zenei karrierje. 1855-ben felajánlották neki, hogy jelentkezzen a linzi székesegyházba orgonistának. Eleinte vonakodott, de végül sikerrel vette a meghallgatást és elnyerte az állást. Első szimfóniáját 1868-ban mutatták be a linzi Redoutensaalban. A közönség és a kritikusai is lelkesek voltak, mely arra ösztönözvt, hogy kompozícióit nagyobb közönség előtt is bemutathassa. Még ugyanabban az évben elhagyta Linz városát és Bécsbe ment. Ott a bécsi konzervatóriumban vállalt állást a zeneelmélet és az orgonajáték professzoraként.
Ettől kezdve beindult a karrierje. A császár udvari orgonistája lett, folyamatosan komponált, évekig tanított a konzervatóriumban és orgonavirtuózként is sikereket ért el. A közönség imádta improvizációs tehetségét. Játszott Nancy és Párizs katedrálisainak nagy orgonáin, I. Ferenc József császár legkisebb lányának esküvőjén Bad Ischlben – Londonban pedig tízezrek előtt koncertezett, és „popsztárként” ünnepelték.
Bruckner szenvedélye nem az orgonajáték, hanem a szimfónia volt. A szimfónia mint zenei forma azonban lezártnak számított és Ludwig van Beethoven szimfóniáit tekintették a vitathatatlan etalonnak.
A Bécsi Filharmonikusok Bruckner életében nem voltak hajlandóak hosszú és technikailag nehéz műveket játszani. Bruckner 3. szimfóniájának a Bécsi Zeneegyletben tartott előadásán a közönség nagy része az előadás alatt elhagyta a termet.
A bécsi sajtótól tartva Anton Bruckner Bécsen kívüli helyeken is előadatta műveit, sőt I. Ferenc József császárhoz is folyamodott, hogy hallgattassa el legnagyobb kritikusát, Eduard Hanslickot: „Felség, kegyeskedjék megtiltani Hanslicknak, hogy rosszat írjon rólam”.
Csak 60 éves korában, tizenkét évvel halála előtt, a 7. szimfóniájával érte el a hőn áhított nagy áttörést.
„A zenéje néha úgy hangzik, mintha óda lenne a hazájához. Néha pedig szinte imának hat.”
„Csukd be a szemed” – kéri Sarah Bruderhofer, a kortárs Linzi Bruckner Zenekar nagybőgőse. „Csak csukd be a szemed. Hegyezd a füled és légy egy kicsit türelmes! Bruckner nem mindig könnyíti meg a dolgot, néha nehézkesen, olykor távolságtartóan, időnként pedig amúgy sem evilági módon szól” – meséli Sarah Bruderhofer. „De egy idő után már hallani lehet a vizet. Ezt az áramlást, ezt a zúgást – szinte úgy hangzik, mintha a Duna partján állnánk”.
A nagybőgős teljes mértékben át tudja érezni, hogy a Duna-menti táj milyen nagy hatással volt Brucknerre, a nagy szimfonikusra és egyházzenészre, akinek kompozíciói szilárdan gyökereznek Felső-Ausztriában és a Dunában.
Felső-Ausztria fővárosában, Linzben az olyan zenészek mint Sarah Bruderhofer még mindig különleges kapcsolatot ápolnak a zeneszerzővel, Anton Brucknerrel. Linzben nemcsak Bruckner Zenekar és Nemzetközi Bruckner Fesztivál van, hanem Bruckner-ház is – egy közvetlenül a Duna partján található, róla elnevezett koncertterem.
Mindez természetesen összefügg Bruckner klasszikus zenei jelentőségével, de a Duna menti táj iránt érzett szeretetével is. Hiszen a zeneszerző sosem érezte magát igazán jól a nagyváros, Bécs nyüzsgésében, ahol később élt és tanított. Zenéjét a Duna felső-ausztriai szakasza, a csendes erdők és kis falvak, valamint maga a Duna, a váltakozva nyugodt és zúgó folyó ihlette. Művei a természethez való kötődésének és a benne talált békének a nyomait hordozzák. Bruckner zenéjében néha az örökkévalóságot érezni – azt a fajta örökkévalóságot, amelyet sétái során vagy a Duna-parton töltött csendes pillanatokban érezhetett.
Anton Bruckner rengeteg bizarr anekdotával szolgált, amelyek közül csak néhányat dokumentáltak. Állítólag erős dialektusban beszélt és számolási kényszerben szenvedett. Ez a kényszer nemcsak abban mutatkozott meg, hogy hajlamos volt ablakokat és lépéseket számolni, hanem abban is, hogy számos partitúrájában a taktusok pontos, periodikus számozását alkalmazta.
A sokkal fiatalabb nőknek tett számos házassági ajánlata is népszerű beszédtéma volt. Kilencszer kérte meg egy hölgy kezét és minden alkalommal elutasították. Az egyik vacsorán egy hölgy, aki több figyelmet remélt Brucknertől, állítólag ezt mondta neki: „de kedves professzor úr, ön alig vet rám egy pillantást [...]. Pedig az ön tiszteletére különösen kicsinosítottam magam és felvettem a legújabb ruhámat!”. A zavarba jött Bruckner állítólag így válaszolt: „de kedves hölgyem, miattam nem kellett volna semmit sem felvennie!”
Anton Bruckner 18 bécsi éve alatt „a vidéki zeneszerző” maradt és nem is nagyon igyekezett beilleszkedni a bécsi polgárságba. Erős dialektusa és még az öltözködése is megkülönböztette őt az előkelőbb társaságtól. Zeneszerzőként követte belső késztetését az alkotásra és ragaszkodott a gyökereihez – ezért gyakran különcnek tartották. Talán ez volt az oka annak, hogy Anton Bruckner képes volt valami egészen újat és rendkívüli dolgot alkotni, nevezetesen a szimfónia továbbfejlesztését.
„Anton Bruckner Felső-Ausztriához tartozik, de zenéje nem a tartományé, a nagyvilágba vezet bennünket. Saját világot teremt a zenéjével.”
Bár Anton Bruckner egész életében elutasította a másokhoz való igazodást, mégis vágyott a megerősítésre, és állandóan ajánlóleveleket kért. Csak majdnem 60 éves korában kapta meg végre azt a hivatalos elismerést professzorként és zenészként, amelyet oly régóta remélt.
1886-ban I. Ferenc József császár a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A császár finanszírozta 3. és 8. szimfóniájának kiadását és művészi ösztöndíjban részesítette. Bruckner 1895-ben járási nehézségei miatt a császártól bérmentes földszinti lakást kapott a Felső-Belvedere egyik melléképületében. Itt töltötte élete utolsó 15 hónapját és intenzíven dolgozott a 9. szimfónia zárótételén – amely azonban befejezetlen maradt.
1896. október 11-én Anton Bruckner 72 éves korában hunyt el, szívbetegségben. Végakarata szerint a felső-ausztriai St. Florian apátsági templomának orgonája alá temették el.
Anton Brucknert a klasszikus zene legjelentősebb megújítói között tartják számon és hatása messze a 20. századig nyúlik.
„Egyedülálló zenéje egy olyan avantgárd alkotó víziójáról tanúskodik, aki a jövőre figyel. Nem volt sem tradicionalista, sem avantgardista. Mindkettő volt.”
A White Stripes rockduó Seven Nation Army című slágere világszerte ismert. A dal minden rockzenei playlisten megtalálható és számos európai futballstadionban is rendre felcsendül. De kevesen tudják, hogy a dal frappáns riffje Anton Bruckner monumentális 5. szimfóniájából származik.
Belga szurkolók egy csoportja énekelte a fülbemászó dallamot először egy stadionban a csapatuk diadalmas győzelme után. Azóta Bruckner dallama az európai futballvilág része.
2024-ben Felső-Ausztria a tartomány legnagyobb hatású zeneszerzőjének, Anton Brucknernek a születésnapját ünnepli.
A linzi Bruckner-háznak 2024-ben két oka is van az ünneplésre: névadója, Anton Bruckner 200. születésnapja és saját 50. évfordulója.
Anton Bruckner általában napi három liter sört ivott meg a fogadóban.
Anton Bruckner előszeretettel fogyasztott füstölt húst gombóccal.
Bruckner idejében a St. Florian-i apátságban három kórista volt, ma több mint negyvenen vannak.
Anton Brucknernek 10 testvére volt, akik közül csak négyen érték meg a felnőttkort.
Művei több tapsot kaptak Lipcsében és Münchenben, mint Ausztriában.
Bruckner számtalan lánykérése közül 72 éves korában tette meg az utolsó házassági ajánlatot.
Felső-Ausztriában 60 Anton Bruckner utca, sikátor, tér és út található.
1880-ban Anton Bruckner Svájcba utazott – ez volt élete egyetlen nyaralása.
A White Stripes rockduó Seven Nation Army című slágerének riffje Anton Bruckner 5. szimfóniájából származik.
Az Anton Bruckner Múzeum 2014 óta mutatja be Bruckner életét és munkásságát a szülőházában, amely az egykori iskolaépületben található, ahol apja tanárként dolgozott és családjával együtt élt. Olyan tárgyak tekinthetők itt meg, mint egy cilinder, mellény, karmesteri pálca, orgonapult vagy Anton Bruckner eredeti klavikordja. Színházi számlák, az életét meghatározó helyekről készült látképek és kottalapok is láthatók.
Az Anton Bruckner-szimfónia tanösvény a zeneszerző szülőhelyétől dimbes-dombos tájon, mezőkön, réteken és erdőkön át vezet St. Florianba, ahol a nagy zeneszerző végső nyughelye is található.
Anton Bruckner összesen 13 meghatározó évet töltött a St. Florian-i Ágoston-rendi kolostorban – először kóristafiúként, majd tanárként és egyházi orgonistaként. A kolostor orgonája a 17. századból származik és Anton Bruckner is játszott rajta. Az orgonapult ma abban az ansfeldeni házban található, ahol Bruckner született.
Végrendelete szerint a St. Florian-i apátsági templom orgonája alatt temették el.
Az egyetlen eredeti hangszer, amelyen Anton Bruckner játszott és amely még ma is fennmaradt, a linzi régi dóm orgonája. Itt ma is rendszeresen szerveznek orgonakoncerteket.
A székesegyház másik nevezetessége a Bruckner-lépcső – az orgonához vezető lépcső, amelyen Brucknernek naponta többször is fel és le kellett mennie, amikor a székesegyház és a plébánia orgonistája volt. Összesen 58 lépcsőfok vezet fel az orgonához.
A zeneoktatásnak több mint 200 éves hagyománya van Linzben. Az Anton Bruckner Magánegyetemet eredetileg 1823-ban alapították énekiskolaként. Anton Bruckner 1863-ban szembesült azzal a lehetőséggel, hogy átveszi a zeneiskola vezetését, de a tárgyalások sikertelenül zárultak.
Ma a látogatóknak lehetőségük van arra, hogy az Anton Bruckner Magánegyetemet különböző rendezvényeken, például klasszikus kamarazenei és zenekari koncerteken, zenés színházi előadásokon, tánc- és drámaelőadásokon vagy vitafórumokon ismerjék meg.
Az új egyetemi épület 2015 ősze óta áll a Pöstlingbergen és az összes szakterületet egy épületben foglalja magában. Az építészetileg is figyelemre méltó, hangszerre emlékeztető új épület a művészet világosan meghatározott „rezonanciatereként” szolgál.
A közvetlenül a Duna partján található koncertterem modern hangsúlyt ad Linz városképének. Az építészet időtlen és szinte lebegő, az akusztika pedig álomszerű. A linzi Bruckner-ház (Brucknerhaus) a világ egyik leghíresebb koncertterme. Egy zenei este itt „mámorító szépségű élmény” – így értékelte Herbert von Karajan a nyitóestet.
A Bruckner-ház ad otthont a Linzi Nemzetközi Bruckner Fesztiválnak, amelyet szeptember 4. és október 11. (Anton Bruckner halálának évfordulója) között rendeznek meg. A Bruckner-házban a Bruckner Zenekar is rendszeresen ad koncerteket. A zenekar Anton Bruckner zenei interpretációjának szenteli magát és azt összetéveszthetetlen, jellegzetesen felső-ausztriai hangzással adja elő.
Johann Herbeck, a bécsi udvari karmester Anton Bruckner egyik nagy pártfogójának számított. 1867. február 10-én egyik miséjét először vezényelte a Hofburgban található udvari zenekari kápolnában.
A mise gyorsan elismerést szerzett lelki ereje és zenei felépítése miatt. Ez a bemutató mérföldkövet jelentett Bruckner pályafutásában és hozzájárult zeneszerzői hírnevének megszilárdításához. A mise ma is ismert mély érzelmi kifejezőerejéről. Az előadás pozitív visszhangja vezetett oda, hogy a császári és királyi udvarmesteri hivatal megbízást adott Brucknernek a mű megkomponálására. A Hofmeisteramt egy új mű megkomponálásával bízta meg Brucknert: az f-moll misével.
Élete vége felé Anton Bruckner egyre nagyobb járási nehézségekkel küzdött, ami megnehezítette számára a lépcsőzést. Ez idő alatt I. Ferenc József császár támogatta őt azzal, hogy a bécsi Felső-Belvedere szomszédos épületében, az úgynevezett Kustodenstöcklben adott neki egy lakást. Anton Bruckner élete utolsó évét ebben a lakásban töltötte, ahol továbbra is komponált és 1896. október 11-én itt halt meg szívbetegségben.
Anton Bruckner holttestét a Karlskirchében helyezték végső nyugalomra. A gyászszertartáson Bécs teljes zenei világa részt vett. Ma a Karlskirchében tábla emlékeztet erre.
Koporsóját a Karlskirchéből a Westbahnhof vasútállomásra vitték, és vonattal szállították át a Szent Flórián apátságba, ahol a kollégiumi templom orgonája alatt, végakaratának megfelelően találta meg végső nyughelyét.
Bad Ischl gazdag építészeti emlékekben, kultúrában és hagyományokban. Részben ez a gazdagság áll 2024-ben az Európa Kulturális Fővárosává választott Bad Ischl – Salzkammergut régió programkínálatának középpontjában, de emellett a programsorozat a jövőbe is tekint.
Gustav Klimt festőművész a Salzkammergut régióban található Attersee közelében élt, itt lelt nyugalomra és inspirációra. Számos tájképe is itt készült.
