Gustav Klimt a Salzkammergut régióban található Attersee mellett találta meg azt a nyugalmat és inspirációt, amely ihletet adott munkáihoz. Itt készültek lenyűgöző tájképei, amelyekről egyértelműen visszaköszön a virágok és a természet iránti lelkesedése.
A virágok milliárdjai megszámlálhatatlanul sok színt és árnyalatot sugároznak, édes, csípős vagy fanyar illattal.
Számos festőt, zeneszerzőt és írót ihletett meg az Attersee hangulata és a tavat körülvevő természet szépsége. Az Attersee-villák, ahol Gustav Klimt festő, Gustav Mahler zeneszerző és Heimito von Doderer író töltötték nyári pihenésüket, még mindig egy dicső múltról tanúskodnak. Az Orléans és Ransonnet villák mára a Villa Weiss és a Grafengut szállodává alakultak át, a Villa Paulick vezetett túrákat kínál, a Villa Polese, pedig – amely egy magánrezidencia – felolvasások alkalmával nyitja meg a kapuit.
2024-ben Európa kulturális fővárosa, Bad Ischl és a Salzkammergut a „Kultúra az új só” mottóval mutatja be a régió kulturális sokszínűségét. A hangsúlyt a jövő új impulzusaira, valamint a történelmi gyökerű, de kortárs művészet és kultúra sokszínűségére helyezték.
Szerette a művészetet, az életet és a nőket: Gustav Klimt festő nemcsak a szecesszió egyik legjelentősebb képviselője és a bécsi szecesszió társalapítója volt, hanem igazi bonviván is.
1862. július 14-én született a Bécs melletti Baumgartenben, pályafutását kezdetben historizáló festményekkel kezdte. 1890 körül egyre inkább kialakította jellegzetes ornamentikájú, összetéveszthetetlen expresszionista stílusát.
1897-ben elhagyta a Künstlerhaus-t és társalapítója lett a bécsi szecessziónak – hadat üzent az állam művészettel szembeni elvárásainak. Legendás volt az is, ahogyan Klimt élvezni tudta az életet, amit többek között pazar esti lakomái is bizonyítanak. Mellesleg még ma is találgatások keringenek arról, hogy milyen szerteágazó kapcsolatot ápolt az előkelő társaság hölgyeivel.
Élete utolsó éveiben különösen fogékonnyá vált a természet érzéki ereje iránt. Olyan elhagyatott tájakat festett meg, amelyeken mintha megállt volna az idő. Ezek egy örök nyár földi paradicsomát ábrázolják. Bécsben halt meg 1918. február 6-án.
Aki Klimt műveit szeretné megtekinteni Ausztriában, egyúttal csodás építészeti alkotásokat is megcsodálhat – legyen szó a modern Leopold Múzeumról, a Bécsi Szecessziós Házról vagy a Felső-Belvedere lenyűgöző termeiről. Különleges gyöngyszem a Bécs-Hietzingben található Klimt-villa, amelynek a kertben található kisházát a festő utolsó alkotói korszakában műteremként és műhelyként használta.
„Egy szerelmes nővel bármit meg lehet tenni, amit ő akar.” Ausztria vitathatatlanul egyik legragyogóbb és legizgalmasabb festőjének, Gustav Klimtnek ez az idézete sokakban felhördülést vált ki. A szecessziós művész Klimt tudta, hogyan kell lenyűgözni a nőket, akár művészetével, akár egyedi személyiségével, akár életigenlésével. Az, hogy a kék köpenyes festő hogyan tudta meghódítani a nőket, az az ő titka marad. Kézenfekvő azonban, hogy a virágok királynője, a rózsa nemcsak a műveiben, hanem az udvarlásainál is meghatározó szerepet játszhatott. A rózsa a szerelem és a szenvedély jelképe – ettől az ígérettől még Klimt sem tudott szabadulni.
Klimt szerette és imádta a nőket, mert bár a festőművész sosem volt házas, összesen hét gyermeke született különböző kapcsolataiból. A múzsájával, Emilie Flöge-vel folytatott szenvedélyes viszonya mellett jól ismert a 19 éves Alma Schindlerrel (később Mahler-Werfel) és számos további modelljével, például Maria Ucicky-vel vagy Marie (Mizzi) Zimmermannal folytatott szerelmi afférja. Klimt az emancipált divattervezővel, Emilie Flöge-vel egy életre szóló kapcsolatot ápolt. Minden bizonnyal ő volt élete szerelme.
Gustav Klimt szerette a jó ételeket és szeretett túlzásokba esni. Művész kollégái szerint „pazar lakomáit nyilvánvaló élvezettel fogyasztotta, minden ételből mindig két-három adagot vett és ha meghívták barátai házába, Klimt mindig kapott plusz két tányérral többet”. A művész gyakran reggelizett a Schönbrunni kastélypark melletti Meierei-Tivoli kávézóban, ahol kávét és kuglófot fogyasztott tejszínhabbal, este pedig szívesen választott Girardi rostélyost vagy Tegetthoff-féle borjúmirigyet. Aki ellátogat a bécsi éttermekbe és kávézókba könnyen átérezheti, hogy az ínyenc művész miért szerette annyira ezeket az időtlen klasszikusokat.
Bad Ischl és Salzkammergut a „Kultúra az új só” mottó jegyében lenyűgözően demonstrálja az egész régió kulturális sokszínűségét és modernitását
Felső-Ausztria 2024-ben ünnepli Anton Bruckner születésének 200. évfordulóját és a „Bruckner hazatér!” mottó jegyében ragyogó programokkal készül a jubileumi évre.
Bad Ischl gazdag építészeti emlékekben, kultúrában és hagyományokban. Részben ez a gazdagság áll 2024-ben az Európa Kulturális Fővárosává választott Bad Ischl – Salzkammergut régió programkínálatának középpontjában, de emellett a programsorozat a jövőbe is tekint.
A monarchia időszakában jelentős mértékben megnövekedett az olajos magvak királynőjének is nevezett édes mandula fogyasztása. Nem csoda, hiszen a bécsi cukrászok kedvelték az olyan nyersanyagokat, amelyekkel tovább javíthatták kreációikat. A mandula pedig kifejezetten ilyen hozzávalónak számított.
