Husky Toni – élet szánhúzó kutyákkal

Toni hétéves volt, amikor leukémiás lett és körülbelül egy évet kórházban kellett töltenie. Ekkortájt kapott anyukájától egy kutyafajtákról szóló könyvet, amelyben felfedezett egy szánhúzó kutyát – és azonnal beleszeretett. „Én is akarok egy ilyet” – jelentette ki.

Ma Toni 18 huskyt tart számon legjobb barátai között. A férfi nehezen tudja megmagyarázni a közte és a kutyái között lévő köteléket. Az ember és az állat közötti kommunikáció a tekinteten keresztül történik. „Amikor egy husky szemébe nézek, az olyan, mintha tükörbe néznék és magamat látnám” – mondja Toni. „Egy kutyát soha nem lehet becsapni. Mindent érzékel. Szinte olvas a gondolatokban.” Toni bízik a kutyáiban, és a kutyái bíznak benne. Ez a legfontosabb összetevője a musher, azaz a szánhúzó és az állatai közötti együttműködésnek. „Egy kutya soha nem hagy cserben” – folytatja, és négylábú barátai iránt érzett szeretete az arcára van írva.

Toni szeret hótalpas túrázni a huskyikkal. Ez olyan sporttevékenység, amely fitten tart, és egy kutyával sosem érzed magad egyedül. A kutya túra közben olykor megáll és keresi a kapcsolatot az emberrel. Szeretné, ha megölelnék és megsimogatnák. Ugyanakkor néha érezni lehet az állat fékezhetetlen erejét is, amikor valósággal rángatja a pórázt, mert egy nyulat vagy egy mókust akar üldözőbe venni.

Toni legszívesebben egész családját magával viszi egy-egy kutyaszántúrára. A kutyák mindig nagyon izgatottak a túra előtt. Ugatnak és ugrálnak, szó szerint érezhető a várakozásuk és a futás iránti vágyuk. „Ez bemelegíti az izmaikat” – mondja Toni, és elmagyarázza, hogy a szánhúzás kezdete mindig nagyon energikus és zajos. Rövid idő múlva azonban a kutyák abbahagyják az ugatást és felvesznek egy egyenletes tempót, gyors, folyamatos futólépésben, amely a szánkót 12-15 km/h sebességre gyorsítja.

A család sugárzó arccal halad a Brandnertal mélyen behavazott téli táján át. Olyan érzés, mintha valahol a messzi északon lennénk – vagy talán Narniában. A mezők és erdők hótakarója mesésen csillog a napfényben. Mindenki vastagon bebugyolálva, téli ruhákban, sapkában, sálban és kesztyűben, miközben a szél fütyül a fülükbe.

Toni nagyon büszke arra, hogy Vorarlbergben ilyen gyönyörű helyet talált magának. „A hegyekben az ember érzi a szabadságot” – mondja, és számára tökéletes boldogság, hogy az egész családdal úton lehet és megoszthatja velük szenvedélyét.

Szerző: Sandra Küchler