Úgy élni, mint egy császár

Bad Ischl Ferenc József császár egész életét meghatározta. Valószínűleg életét is a Traun-parti városnak köszönheti, mivel gyermektelen szülei számos vetélés után az Ischl gyógyító sós vizében keresték a szerencséjüket – nem sokkal később megszületett Ferenc József. A császár által kedvelt üdülőhelyek hamarosan népszerű nyári üdülőhelyekké fejlődtek. A császárt ugyanis sok utánzó követte: először a főnemesség, majd a gazdag ipari bárók, végül a középosztály. Szállodák, villák, kávéházak, kaszinók és sétányok jöttek létre, ahová osztrák hírességek és bámészkodók özönlöttek egész Európából. De sok művész is felfedezte a vidéki nyári pihenés varázsát.

Lehár Ferenc, Johann Strauss, Robert Stolz és Franz Werfel szívesen tartózkodott Ischlben, Johannes Brahmsot Altaussee vonzotta, míg Gustav Klimt az Attersee partján kereste a nyugalmat és az inspirációt. Nem kevésbé népszerűek voltak a Semmering, valamint a Bécsi-Alpokban fekvő Payerbach és Reichenau városok, amelyek mindössze egy órányi vonatútra vannak a fővárostól.

Mindezeken a helyeken ma is érezhető a nyári elvonulás könnyedsége és a múlt császári pompája. Az akkoriban épült szállodák Európa legexkluzívabb szállodái közé tartoztak, és még ma is úgy néznek ki, mint a császári kastélyok. Végülis az akkori turisták olyanok akartak lenni, mint a császár, és úgy akarták tölteni a szabadságukat, mint ő.

• Ansapanier (Einserpanier): legjobb ruhadarab, vasárnapi öltözet
• Flohdackn: kutya
• Friedhofsjodler: köhögés
• Gugaschecken: szeplő
• Harmonika: a fizetőpincér pénztárcája
• Herzkasperl: szívroham
• Holler: badarság
• Kramuri: összevisszaság
• leiwand: első osztályú, legjobb

• Ohrwaschlkaktus: elálló fülű ember
• Ozwickter (Abgezwickter): egy kis ember
• Reiseachterl: utolsó pohár bor indulás előtt
• Reparaturseidl: az első pohár sör másnaposság után
• Schlawiner: szeleburdi, megbízhatatlan fickó
• Zwutschkerl: kisember, baba

• anbandeln: flörtölni, udvarolni
• Busserl: puszika
• Goscherl: gyengéd kifejezés a szájra
• Gschpusi: románc, flört
• Gschwuf: barát, állandó társ
• Habschi: valaki szeretője
• Herzibinki: valaki kedvese
• menschanarrisch: a szerelem bolondja
• Pantscherl: szerelmi viszony, affér
• Pariser: óvszer

Bár már több mint 100 éve nem létezik, őfelsége még mindig szinte minden nap szóba kerül az osztrákoknál. Ha süt a nap, császári időjárás van, ha valami nagyon csodálatos, azt a „Servas Kaiser!” felkiáltással kommentálják, és a bécsi konyhában a császári ételek mindenütt jelen vannak: császármorzsa, császárszalonna, császárhús, császárzsömle, császármelange vagy császárkörte (gyümölcsként és likőrként egyaránt) stb.

A császári jelzőt Ausztriában a kiváló szinonimájaként használják. A mindennapi szóhasználatban a közéletben befolyásos személyeknek a legmagasabb nemesi előtagokat tulajdonítják: a Landesfürsttől (tartományi kormányzó) az Ortskaiseren (polgármester) át a pénzügyileg erős Immobilien- vagy a Seilbahnkaiserig.

Aki először jár Bécsben, meglepődhet azon az udvariasságon, amelyet itt tanúsítanak. Sok bécsi férfinak még a vérében van, hogy nyitva tartja az ajtót a hölgyeknek vagy segít nekik a kabátjukba bújni. A bécsiek azt is szeretik mondani, hogy „Kézcsók” vagy „Asszonyom”. E szinte már elavult, de mindig tiszteletteljes kifejezések közül sok a császárkorból származik – amikor a nép alattvalókból állt és a szolgálatot tekintették a legfőbb erénynek. Csak így érthető meg, hogy a bécsiek miért köszönnek egymásnak így: „Habe d'Ehre” (Tiszteletem!) és miért búcsúznak így: „Gschamsterdiener” (Alázatos szolgálja!). A bécsi báj azonban veszélyeztetett faj. Aki szeretné megtapasztalni, annak érdemes ellátogatnia az olyan nagy múltú kávéházakba, mint a Café Landtmann vagy a Café Central. Itt a pincérek még tisztában vannak az igazi etikettel – és azzal is, hogyan váltsanak a bécsi bájról bécsi humorra. De vigyázat: ha megsértjük a tekintélyüket, gyorsan megérezhetjük, mi az a Wiener Grant (bécsi harag).

I. Ferenc József császár mohó étvágya legendás volt. Különösen, ha kedvenc ételéről, a táfelspiccről (főtt marhahús) volt szó, a császár nem ismerte a visszafogottságot. Élvezte a levesben főtt marhalábszárat metélőhagymamártással, almás tormával, kenyértormával, sült burgonyával és néhány főtt zöldséggel. És ezt olyan gyorsan tette, hogy az asztalnál mindenkinek tátva maradt a szája. Mivel a császár után azonnal be kellett fejezni az étkezést, jó néhányan a közeli Sacherben csillapították a maradék éhségüket. Ott, még ha a konyha már bezárt is, gulyást mindig szolgáltak fel. A „kis gulyás” napjainkban is kapható a bécsi éttermekben a nap bármely szakában. A sok paprikával és hagymával készült magyar marhapörköltet a császár is nagyra értékelte. Mivel őfelsége hajnali fél négykor kelt, a reggeli és az ebéd közötti hosszú időt villás reggelivel szerette áthidalni. Kedvence – nehéz elhinni, de igaz – a frankfurti virsli volt, amelyet mindenekelőtt emészthetősége és bolyhos állaga miatt becsült.

Reggelire a császár kora reggel két-három szelet kuglófot (Gugelhupf) fogyasztott. E szép formájú és ízletes sütemény furcsa nevének eredete máig rejtély: a Gugel az azonos nevű fejkendőből származhat, amit a nők viseltek a középkorban; a hüpfen pedig annyit tesz, ugrál, ezzel utalva arra, hogy a tészta az élesztőtől megemelkedik. A császármelange arra szolgált, hogy felébressze az uralkodót: hosszú eszpresszót kevertek össze egy tojássárgájával és két teáskanál mézzel.

A bécsi cukrászkonyha sikere minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy Ferenc József császár is szerette az egyszerű, tojásból, lisztből, tejből és kevés cukorból készült süteményeket, például a könnyű császármorzsát. Sok anekdota kering arról, hogyan jött létre: azonban az, hogy egy elrontott, elszakadt rántottából eredt-e, vagy Sisi fogproblémái miatt készült, valószínűleg soha nem fog teljesen tisztázódni.